Életének 84., szerzetességének 69. évében tegnap, január 8-án elhunyt Jáki Sándor Teodóz bencés atya. Munkássága indokolja, hogy ezen a blogon is megemlékezzünk róla.
Teodóz atya nagyszerű zenetudós volt, elméletileg is kiválóan képzett, hatalmas gyakorlattal. Biztosan lehetett volna jó nevű zeneszerző is, ezt megerősítheti mindenki, aki hallotta orgonán improvizálni. A komoly zene ismerete, szeretete, az orgona virtuóz kezelése nála természetes "alap" volt.
Nem a zeneszerzést választotta. A gimnáziumi tanítás, több kar vezetése mellett érdeklődése a gregorián, majd egyre inkább a népzene, azon belül meg különösen a vallásos népénekek felé fordult.
A gregorián szépségét csak az érti meg igazán, aki hallgatott már férfikórust gregoriánt énekelni templomi félhomályban, bensőségben, figyelő, nyitott lelkülettel. Felemel.
Teodóz atya nagy szeretettel fordult az elszakított magyarság felé is. Kezdetben főleg a Nyitra-vidéket, Zoboralját látogatta, majd figyelme egyre jobban Erdély felé fordult, majd onnan tovább, még keletebbre, a legelesettebbek, a csángók felé. A csángók felé, akik arra a kérdésre, hogy románok-e, vagy magyarok, bizony sokszor felelik - archaikus magyarsággal -, hogy katolikusok vagyunk. Számtalan népéneket gyűjtött, dolgozott fel a Kárpát-medencében és azon kívül, Csángóföldön, olyanokat, melyek nélküle elvesztek volna, hiszen a világ sajnos így változik.
És sok Domokos Pál Péter által gyűjtött éneket hozott be a hazai köztudatba, "harcolt bele" a kántorképzésbe, énekeskönyvekbe, melyek némelyike egyre többször csendül fel a templomokban. Közülük talán a legismertebb az "Ó, Szent István dicsértessél" című himnikus ének, melyet annyira szeretett, melynek álljon itt első versszaka:
Ó Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De fôkképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!
Kérünk, mint Apostolunkat és az elsô Királyunkat!
Szent István nézz Mennybôl le a szép magyar népedre!
És aki meg is szeretné hallgatni, annak álljon itt Nyisztor Ilona, Teodóz atya jó barátja tolmácsolásában picit más szöveggel: (Nyisztor Ilona egyébként több csoportunknak is szerzett már örömet előadásaival a "Gyimesekben".)
Teodóz atya nagyszerű zenetudós volt, elméletileg is kiválóan képzett, hatalmas gyakorlattal. Biztosan lehetett volna jó nevű zeneszerző is, ezt megerősítheti mindenki, aki hallotta orgonán improvizálni. A komoly zene ismerete, szeretete, az orgona virtuóz kezelése nála természetes "alap" volt.
Nem a zeneszerzést választotta. A gimnáziumi tanítás, több kar vezetése mellett érdeklődése a gregorián, majd egyre inkább a népzene, azon belül meg különösen a vallásos népénekek felé fordult.
A gregorián szépségét csak az érti meg igazán, aki hallgatott már férfikórust gregoriánt énekelni templomi félhomályban, bensőségben, figyelő, nyitott lelkülettel. Felemel.
Teodóz atya nagy szeretettel fordult az elszakított magyarság felé is. Kezdetben főleg a Nyitra-vidéket, Zoboralját látogatta, majd figyelme egyre jobban Erdély felé fordult, majd onnan tovább, még keletebbre, a legelesettebbek, a csángók felé. A csángók felé, akik arra a kérdésre, hogy románok-e, vagy magyarok, bizony sokszor felelik - archaikus magyarsággal -, hogy katolikusok vagyunk. Számtalan népéneket gyűjtött, dolgozott fel a Kárpát-medencében és azon kívül, Csángóföldön, olyanokat, melyek nélküle elvesztek volna, hiszen a világ sajnos így változik.
És sok Domokos Pál Péter által gyűjtött éneket hozott be a hazai köztudatba, "harcolt bele" a kántorképzésbe, énekeskönyvekbe, melyek némelyike egyre többször csendül fel a templomokban. Közülük talán a legismertebb az "Ó, Szent István dicsértessél" című himnikus ének, melyet annyira szeretett, melynek álljon itt első versszaka:
Ó Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De fôkképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!
Kérünk, mint Apostolunkat és az elsô Királyunkat!
Szent István nézz Mennybôl le a szép magyar népedre!
És aki meg is szeretné hallgatni, annak álljon itt Nyisztor Ilona, Teodóz atya jó barátja tolmácsolásában picit más szöveggel: (Nyisztor Ilona egyébként több csoportunknak is szerzett már örömet előadásaival a "Gyimesekben".)
Tanárom volt. Minden óra úgy kezdődött, hogy a táblára felrajzolta a Kárpátok vonulatát. Ez volt az alap. Utána kerültek ebbe az egyvonalas rajzba a pöttyök, ahol a hallgatott, gyakorolt zenét, éneket begyűjtötték, ahová az köthető. A rajz mellett jobbra, Moldva felé mindig volt bőven hely, mert mindig szó esett a moldvai, magyar szentek tiszteletére emelt templomokról, a bennük lévő (azóta több helyen száműzött) szobrokról, képekről.
Idevaló személyes emlékem a 80-as évek közepéről származik.
Életemben először mentem Erdélybe, osztályfőnökömmel, Horváth Dori Tamás atyával, akinek ezért az útért azóta is hálás vagyok, életre szóló nyomot, elköteleződést hagyott bennem.
Tehát a történet: a Keletiben szálltunk át a Balt-Orient Expresszre, ami Kolozsváron, Segesváron át ment Bukarestbe. Mi, lakli kamaszok, fent röhögünk, hülyéskedünk már a vonaton, amikor megpillantjuk Teodóz atyát hatalmas kofferekkel a peronon, amint a kocsik számait böngészi. - Nézzétek, ott a "Dózi" - kiállt valaki. Harsány "Laudetur" a vonatablakból. "Dózi" megdöbbenve néz: - hát te öcsike mit keresel itt, jé, ennyien vagytok. Aztán összeáll a kép, felszáll a vonatra, s elmondja, de jó, hogy itt vagyunk, a Jóisten megint megsegítette, mert fogalma sem volt, hogyan csempészi át a kofferekben lévő sok könyvet, rózsafüzért, szentképet. Hamar kiosztotta közöttünk, dugdostuk őket a legváltozatosabb helyekre. Ne feledjük, Ceasusescu Romániájába készültünk belépni! Oda, ahová egy napilapot sem engedtek be, oda, ahonnan került ki a nyugati sajtóhoz WC papír, rajta a Biblia még olvasható szövegével. Az elkobzott példányokból készült...
A határon átjutottunk, semmit sem vettek észre, majd a kolozsvári Szent Mihály templom (a szép főtéri, gótikus templom) sekrestyéjében volt a lepakolás, ott vetkőzött a vidám diákcsapat, s jöttek elő innen-onnan a tiltott, üldözött dolgok.
Ő így is dolgozott!
Tisztelem, becsülöm Bartókot, Kodályt, de a zene világában élők talán többször beszélhetnének Domokos Pál Péterről, Dobszay Lászlóról és még lehetne sorolni. És mostantól bizony Jáki Sándorról!
Isten Veled Teodóz atya! Hátrahagytad a nagy és sok feladatot: fel kell dolgozni munkásságodat az arra érdemeseknek, szeretni, segíteni kell az elszakított magyarokat (is), a csángókat, ápolnunk kell a kultúrát, a népzenét, a vallásos népénekeket, tudnunk kell egymásról. És mindezt alázattal, ahogy Te csináltad.
Mindenki tegye mit tud! Jáki Sándor Teodóz szellemében.
(Ez nem a reklám helye. Illetve csak annyiban, hogy mondjam, menjen el mindenki legalább egyszer a csángókhoz!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése