2013. október 13., vasárnap

Erdély és Jézus Szíve

Székelyföld. Megannyi szépség. Nem, nem csupán Gyilkos-tó, Csíksomlyó és sorolhatnám, mi minden van itt. Hanem rengeteg szép hegy, műemlék, s mellettük szaporodnak a korunk alkotta látnivalók is. Ma pl. két helyen is láttam új falu-központot a világháborús hősök neveivel.
Most egészen érdekes, gyengén a magyar médiumok világát is megjárt látnivalót ismertetnék. A Jézus Szíve Kilátót, a világ egyik legnagyobb Jézus szobrát. Megálmodója Hajdó István egykori gyergyói főesperes, kiről már volt szó halála kapcsán blogunkban. Fő támogatói a székelyszentléleki Gordon Prod Kft. tulajdonosai. (Ha a kedves olvasó szeretne igazi vajat, vagy jó sajtot enni-venni, ne hagyja ki őket: Balavásárról Székelyudvarhely felé menve Székelyszentlélek után az első nagy balra kanyarban tessék jobbra fordulni, rögtön eléri a gyárat, s annak mintaboltját.)
Na de maradjunk a kilátónál. A székelyszentlélek feletti Jézus Szíve szobor a világ egyik legnagyobbja. Afféle székely leleménnyel csendben felépítették, s mostantól ott van. Megkerülhetetlenül, tilthatatlanul. Mert van ugye Bukarest, s vannak a székelyek. Az utóbbiak ha tehetik, nem törődnek az előbbivel. Miért is tennék? 1000 éve megvannak magukat kormányozva.
Régóta szeretném megnézni "A kilátót", most végre jutott rá idő, s alkalom. A faluban azt mondják (különösen Marika, a helyi faluturizmus szervezője), álljak meg, hol az út elromlik (na addig sem túl jó), s menjek Krisztus bal keze alá alá, s ott fel egy ösvényen. Nos a makadám-út romlik, a kezdeti 30-as tempóról visszaállok 20-asra, az ösvényt nem lelem, érdeklődők a szép számú környéken járótól, ki gombászni van, ki "kilátni" igyekszik, s mind mondják, menjek végig autóval. Így történik hogy a szépséges őszi mezőről a még szebben színes erdőbe jutok, majd fel a gerincre, s végül közvetlenül Krisztus árnyékában állok meg.



A szobor valóban monumentális. Készítette az ötletgazda Hajdó István főesperes és Magyari Árpád Péter János vállalkozók elképzelése alapján Zawaczky Walter szobrászművész. (Még nem végeztünk mi magyarok, Makovecz Imre utolsó terveként papírra vetett kápolna felépítése még hátravan. Tessék adakozni, támogatni.)

Járjuk körül a szobrot! Megkapó, lenyűgöző:


A szobor körül székely családok, kirándulók, méricskélik a Gordon-hegyről nyíló látkép falvait, hegyeit, melyiknek mi is lehet a neve. Innen kérem az ember ellát a Hargitáig, sőt, a Déli-Kárpátokig.
Induljunk fel a kilátóba! Az alsóbb szintek csigalépcsőn érhetőek el, feljebb létrákon mászhat a kíváncsi ember.

Krisztus feje belülről. Jó, talán így nem szép, de érdekes. Nem, ez nem egy rajz, ez a hegesztett szobor.
S fent, a szobor feje búbján bújhatunk ki, s nézhetjük az alattunk elterülő Erdélyt. (Na jó, idáig jól voltam, itt a derékig érő fémnél elfog egy kicsit a tériszony. A helyi székelyek nyugtatnak, az volna baj, ha nem így lenne.) Minden esetre tisztelettel nézem a hegesztési varratokat, a csavarkötéseket, ezeket valakik itt a magasban kimászva összeszerelték.
Tanácstalan vagyok. Megkerestem a gyalogösvényt is, 45 fokban meredek. Busszal képtelenség a kilátóig jönni. Hogyan fogjuk jobbára idősebb utasainknak ezt megmutatni? A Jézus Szíve szobrot és kilátót, mely állítom, a Székelyföld egyik legszebb, legjobb, legmeghatóbb látnivalója lett. A hegyről lefelé lovasokba botlok. Eszembe jutnak az "Egri csillagokból" Bornemissza Gergő és a kis Vica (aki nekem mindig Venczel Vera lesz). Igen, ilyenek lehettek ott a lovon, a regény által megrajzolt valóságban:
Ezen utamon kísért engem Hajdó István emlékezete, aki ma is úgy él bennem, mint a fiatalos gyergyói főesperes, afféle úr egy kúriában, bársony köntösében. Örülök, hogy ismerhettem.
A szobortól ugyanis Székelylengyelfalvára megyek. Orbán Balázs szülőfalujába. S mit találok? Hajdó István szobrát, sírját, no meg a szüreti bálra készülő falubéli ifjakat. (A székely szeret mulatni, a legtöbb helyen akkor is csinálnak szüreti mulatságot, ha a szőlő meg sem terem. :) )

Amúgy bámulatos kis falu ez. A "központban" kis körforgalmas tér épült, közepén a két világháború lengyelfalvi áldozataira emlékező emlékművel, síró, térdeplő, szép női alakkal. Ezeknek az emlékműveknek ugye mindig négy oldala van, általában két oldalukra véstek neveket. Ugye nem telik meg így a másik két oldal is?
A terecske túlsó oldalán Orbán Balázs szobra:
Mondom, Hajdó főesperes úr emléke végig velem van ezen az úton. Arrébb a Gyilkos-tónál keresem fel a kápolnát, melyet szintén ő építtetett. A keleti "határra" szükségesnek érezte a nyugati kereszténység utolsó őrtornyát felhúzni. Én csak mentem, amikor megláttam a táblát, itt lesz a Szt. Kristóf kápolna. Eszembe jutott, én is adakoztam 5-10.000 Ft-ot a célra a '90-es évek végén, rémlik, jártam is itt azóta, de valahogy nem áll össze bennem a kép. Nosza, megállok, felsétálok, s éppen Szentmise kezdődött.


S miért mondom megint, hogy Hajdó? Egyrészt tudom, hogy ő dolgozott ezért is, másrészt ennek nyoma is van az utazók védőszentjének tiszteletére emelt kápolnában.

Jöjjön velünk, töltse be lelkét a Székelyföld szépségeivel, itt érzi igazán, mi az hogy haza. Akkor is itt érzi ezt, ha közben 100 kilométereket utazik nagyrészt "idegenné" vált világban. Ha nem hiszi, járjon utána!





2013. május 13., hétfő

Megkerültük a Csepel-szigetet

Javában tavasz van, véget ért ötödik hajós utunk. Május 12-én megkerültük a Csepel-szigetet az 1895-ben épült, 2009-2011 között "salondampfer" stílusban teljesen újjávarázsolt ROHAM nevű hajóval.
A program nem túl híres, ám annál ritkábban látható tájakat, látnivalókat érintett. Újpestről lehajóztunk a Csepel-sziget déli csücskéig, útközben a parádés budapesti panorámán kívül láthattuk a csepeli kikötőt, Százhalombattát, az ottani olajfinomítót és olajkikötőt, az ercsi Eötvös emlékművet és kápolnát, a hatalmas adonyi gabonaraktárakat, a kulcsi löszfalakat, az 1956-ban már lezárt Kossuth híd idehordott pilléreit, a dunai áldozatok emlékművét.
Élmény volt a tassi zsilipelés, majd a Ráckevei-Duna nádasokkal tarkított vízivilága. Ráckevén több órás szabadidőnk volt, lehetőség a szerb, a katolikus, a református templomok, a vízimalom-replika, a Patay-galéria felkeresésére. Mód nyílt bőséges, svédasztalos ebédre is a Kék Duna Wellness Hotelben ****. (Be kell vallanom, nagy önuralom kellett ahhoz, hogy csak annyiból és annyit egyek, hogy a délutánt még ébren tölthessem.)
Ráckeve felett egyre érdekesebb az ág. Hol szétterül, pl. egy szigetnél, s "hajósul" szólva húztuk a vizet, azaz lassítani kellett a kis mélység miatt, hol összeszűkült, s szinte érinteni lehetett a fűzfákat, nádasokat. Az alacsony hidak miatt a radart, mint a hajó legmagasabb pontját már Ráckevénél leszereltette parancsnokunk. Érdekesség volt a két zsilipelés, Tassnál és Csepelen.
Alább álljon pár kép az útról, egyben kedvet csinálva további ilyen jellegű útjainkhoz. (Május végén hajózás a Vaskaputól Horvátországba, júniusban Tokajból Sárospatakra a Bodrogon, szeptemberben a Velencei-tavon, novemberben a Balatonon Tihanyba, a garda Fesztiválra.
A Tassi-zsilip a Dunáról, a "spitzen" az emlékmű.

Elköszönünk a Nagy-Dunától.

Vár ránk a tassi zsilip.

Becsukják az alvizi kaput.

Lassan nyílik a felső kapu, s lemegy a helyi kis "majomfogó" lánc.

Elhagyjuk Tasst.

A Ráckeve-Soroksári Duna alsó, szétterült része.

Nagy víztükör

Nagyon modern vezérlőpult.

Ráckeve

Kikötve a kedves ráckevei kikötőben.

Hajónk.

Hajónk visszaáll a kikötőbe.

Ráckeve felett jellegzetes nád-sziget.

Az egyik nagyon alacsony híd.

Újabb szigetecske.

Hangulatos vízivilág.

Szűkebb rész Szigethalom tájékán.

Vajon merre kell menni? :)

Az evezősök egy súlycsoportban érzik magukat...

Várjuk Csepelnél a Kvassay-zsilip megnyitását.

Behajózás a zsilipbe.

Felemelkedve a Nagy-Duna szintjére várjuk a kihajózást.

A Dunára vezető csatorna.

Mögöttünk a Kvassay-zsilip.

Radarkép. Előttünk fránya nagy foltként a MOZART nevű szállodahajó.

Szokás szerint morcos az esti, pesti Duna.

























2013. február 12., kedd

Problémánk a történelemhamisítás

A Kárpát-medence különböző tájaira utazást szervezők szembetalálják magukat egy olyan problémával is, amelyet a messzebbi országokba utaztatók nem érzékelnek. Ez a probléma a szomszédos népeknél iparszerűvé vált történelemhamisítás.
Vannak, akik roppant szabadelvűen úgy vélik, ők így látják, mi meg amúgy népeink történetét, igazából nincsen igaza senkinek, sőt, roppant helytelen, ha úgy véljük, mindenképpen nálunk az igazság. Az ilyen embereknek a dolgok lényegéről sajnos fogalma sincsen, s azt sem tudják, minden létező hazai és külhoni írott forrás, épített, vagy kulturális emlék a magyar történetírást támasztja alá. Ezekre a nagyon megengedő, ostobán toleráns és elfogadó nézetekre ezért kitérni sem érdemes.

De miért probléma a történelemhamisítás egy utazásszervezőnek? Legfőképp azért, mert az utazásszervezés - véleményem szerint - nem csupán egy gazdálkodási többlet elérésére irányuló vállalkozás. Annál egy picit több. A tisztességes utazásszervezésnek van egy kultúra és ismeretterjesztő, népet tanító, az ember világlátását szélesítő szerepe és feladata is. Az pedig már egyenesen természetes, hogy ezen tevékenysége csak őszinte lehet, ellenkező esetben pont az ellenkezőjét csinálja, mint amit kéne, azaz butít és dezinformál.
Megpróbálom pontokba szedni, mikor okoz gondot a történelemhamisítás.
1. Az épületek, múzeumok feliratai hamisak, félretájékoztatnak. Így marad meg mindenkiben, aki nem tudja korábbról, máshonnan, hogy nem úgy van, vagy nem jó idegenvezetővel keresi fel az adott látnivalót.
2. Egyre több városban kötelező helyi idegenvezetőt felkérni és megfizetni a város, múzeum, műemlék bemutatására. Sajnos szintén egyre több helyen egyre nehezebb magyart találni a feladatra, az utódállam többségi népéből származó pedig vagy jó, vagy rossz indulattal, vagy ismervén az igazat, vagy nem, mondja, mondja a hazugságok tömegét. (Van olyan város, ahol felbéreljük a külföldi idegenvezetőt, és a csoportot kísérő saját idegenvezetőnk fordítás címén elmondja az igazat.)
3. Amikor harmadik országból (tehát nem Magyarországról, s nem az adott utódállamból) kérik egy csoport utazásának megszervezését, akkor nagy gond tud lenni, hogy magyar gyökerű, kultúrájú és a csoport nyelvét beszélő idegenvezetőt találjunk. (Különösen, ha nem német, vagy angolszász csoportról van szó.) Mert nem szeretem, ha mi szervezzük meg a külföldiek butítását.
4. Az utódnépek megnyilvánulásai, magatartása megriaszthatják, megijeszthetik utasainkat egy-egy történelmi emlékhelyünkön. (Pl. Szerbiában a járeki lágernél történő koszorúzáskor.) Természetesen nem kell semmilyen atrocitásra gondolni, nem visszük veszélybe utasainkat, de nem esik jól a gyűlölettel teli pillanat sem.
Ha nagyon törekszem az együttérzésre, akkor még meg is értem a szomszéd népekhez tartozók sok tagjának ilyen megnyilvánulását. Ők ugyanis sokszor az igazságot nem ismerve, félretanítva, félretájékoztatva, feltüzelve viselkednek úgy, ahogy.

A történelemhamisítás természetesen rengeteg más, minden nemzetrészünk sokféle (teljesen jogos és érthető) törekvését akadályozó hatással is jár, de itt most maradjunk az utazásszervezésnél.

Mindez, amit eddig írtam, egy kis videó kapcsán jutott eszembe. Ez a filmecske egy (vélhetően rádiós) riport Marius Diaconescuval, a bukaresti egyetem egyik tanárával. Ebben Diaconescu úr kendőzetlenül elmondja, mekkora hazugság a román történetírás jelentős része. Javasolom, nézzék meg, tessék:


Jó volna, ha Diaconescu szellemében tisztulna le az egész Kárpát-medencében a múlthoz való viszonyulás, majd ennek a letisztulásnak megfelelően alakulhatna a magyar kisebbsége helyzete, közjogi státusza, aztán az épített örökség megóvása és bemutatása, s így ismerhetnénk meg egymást jobban, működhetnénk együtt jobban, eljutva egy szebb, békésebb világba. (Álmodni jó!)

2013. január 31., csütörtök

Hajós utak 2013-ban

A Hon Tours 2013. évi újdonságai között egy nagyobb csoportot alkotnak a belvízi hajós utak, kirándulások. Úgy gondolom, mindegyik érdekes és úttörő vállalkozás.

Itt, a Kárpát-medencén folyik át Európa legnagyobb folyója (a Volgát nem ideszámítva), itt van Közép-Európa legnagyobb tava, s mellettük még számtalan kisebb-nagyobb folyó, tó gazdagítja vízi világunkat. S ez a világ rengeteg lehetőséget kínál mind a mezőgazdaság egyes ágazatainak (halászat, horgászat, vadászat), mind a turizmusnak.
Régen, több mint 20 éve alig járták vízitúrázók vizeinket, volt olyan, hogy Szentgotthárdtól Mohácsig evezve nem is találkoztam más túrázóval. Aztán napjainkra sok-sok folyószakasz benépesült, egymást érik a vízitúrákat hirdető vállalkozások, ilyen-olyan szerveződések.
Amikor még oly kevesen jártuk pl. kenuval a Dunát, akkor még kb. 15-20 szállodahajó járkált fel, s alá. 6-8 szovjet, 4-5 román, 3 bolgár, 1-2 csehszlovák, s pár nyugati. No meg egy magyar (teljes neve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója, kiejtett nevén SZOCFORR :) ), mint szakszervezeti üdülőhajó. Ma számuk biztosan eléri a 120-at, de közelít a 150-hez, jövőre is 5-10 újról hallani (érdeklődők nézzék meg a folyamhajo.hu oldalt). Ebben a folyamatban nyilván szerepe van a hidegháború végének, a Duna-Majna-Rajna-csatorna megnyitásának. Szinte minden nap indul Budapestről Passauba, vagy onnan ide hajó, és az elmúlt pár évben megsokasodtak az Al-Dunára igyekvő szállodahajók is.



Ezek a hajók elegánsak, többnyire újak, modernek, teljes ellátást nyújtanak a kényelmes kabin mellé. Programjuk általában tartalmaz az érintett városokban (sokszor fővárosokban) való egész napos tartózkodásokat, nagyon sokszor éjjel mennek, hogy nappal legyen idő parti programokra.
Az egyhetes programok ára párszázezer forintnál kezdődik, ami teljesen érthető, tekintettel a többmilliárdos úszó infrastruktúrákra. Programjukban 1-3 nap - szintén érthetően - a budapesti városnézés.
Mind az ár, mind a programok távolról jöttek igényeinek megfelelő szervezése miatt nem tolonganak a magyar utasok ezeken a hajókon, pedig sok hajón még a szakács is magyar, nem ismeretlen, idegen ételformákkal hadakoznunk.

Emellett a bőséges, de nekünk nem mindenben megfelelő kínálat mellett szeretnénk valami egészen mást kínálni. Jóval kisebb, nem kabinos személyhajóval végigjárni a Duna két nagy szakaszát, parti szállásokat igénybe véve, a látnivalókat többnyire a napok elején és végén felkeresve, de fő látnivalóként magát a Dunát nyújtva. Más ez annyiban is, hogy az úton bőségesen beszélünk magáról a folyóról, az azon zajló életről is, messze nem csak a parti látványosságokra hívjuk fel a figyelmet.



Egy hajó üzemeltetése nagyon drága dolog, miképp az üzemanyaggal való tömése is. Olyan, mint egy lakli kamasz, mindig mindent megeszik. (S éppúgy szeretjük, mint az ilyen kamaszokat. :) )
És akkor még nem beszéltünk egyes országok csillagászati kikötői díjairól, amikor pár óra állás többe kerül, mintha egész nap mennénk.
Célunk az volt, hogy a drága üzemeltetés ellenére is a hajós utakat minél elérhetőbb áron kínáljuk, több árszinten, más-más megközelítésben mutassuk meg az egyes szakaszokat. Így alakultak ki a dunai utak.
Három nagyobb (5 napos) utunk útvonala (a legfontosabb látnivalókkal):
- Passau-Budapest, 580 km, (Passau, Donauschlinge, Linz, Struden, Melk, Wachau, Bécs, Schloßhof, Pozsony);
- Budapest-Vaskapu 690 km, (Gemenc, Dráva-torok, Pétervárad, Tisza-torok, Nándorfehérvár, Szendrő, Galambóc, a "Zuhatag", azaz a Vaskapu a Kazán-szorosokkal);
- Orsova-Újlak (Horvátország), 350 km,  (Vaskapu a Kazán-szorosokkal, Galambóc, Al-dunai székelység, Szendrő, Nándorfehérvár, Pétervárad, Újlak, Vukovár, Eszék, Kopácsi-rét).



Egy kétnapos utat is hirdetünk a Pozsony-Wachau (180 km) (Melk) szakaszra. (Ennél az útnál is láthatja a Wachau szépséges vidékét, de lemarad a Strudenről, a Donauschlingéről.)

A Dunára további 3 egynapos utat hirdetünk. (Illetve lehet, lesz egy negyedik is a Gemenc-Budapest szakaszra, összekötve egy szekszárdi borvacsorával.)
A Budapest-Neszmély út bejárja a Duna-kanyar szép részeit, de jelentősen túlmegy Esztergomon, megmutatunk több dunai érdekességet, majd a nap végén felkeressük egyetlen hajóskanzenünket.
A Komárom-Pozsony út elsősorban a Szigetközről, annak vízellátásáról, a bősi zsilipről, a Pozsony alatt kialakult "tengerről" szól.
Megkerüljük a Csepel-szigetet. Kevéssé ismert a táj, nagyon ritka kirándulás, különösen olyan kedvezményes wellness lehetőséggel egybekötve, mint utunk esetében.



Ezeket az utakat egy szovjet gyártmányú, "Moszkva" típusú személyhajóval járjuk végig. A Budapesten, vagy a Duna-kanyar vidékén nézelődők gyakran láthatják e típus képviselőit. Praktikus, jól használható, jól vezethető. Főfedélzetének zárt részén kb. 90 fő fér el. Itt található a büfé is, ahol normális áron kínálunk sört, bort, pálinkát, gyümölcslevet, kávét, vizet, üdítőket, szendvicseket, virslit, debrecenit.
A főfedélzet hátsó, nyitott, részben fedett részén van egy-egy női és férfi mosdó, illetve a hajó farrészén a dohányzó hely.
A felső fedélzet nyitott, de nagy része fedett, kb. 100 fő fér el itt.
Számolva a kedvezőtlen időjárással a többnapos utakra maximum a zárt helyen elférő 90 főt fogadjuk (persze ők kimehetnek a nyitottabb részekre :) ), attól nem kell félni, hogy valakinek hely hiányában fagyoskodnia kell.
A csomagok behozhatóak a hajóra, de ott hagyhatók a hajót kísérő, a gépkocsivezető(k) által őrzött buszon is.




Tudjuk, vannak még sokkal szebb, sokszor muzeális értékű, de kifogástalan műszaki állapotú, hazai építésű hajók is az országban. De hajó-lehetőségünk előnyei között még megemlítendő, hogy mindenképpen olyan hajóval akartunk elindulni, melynek két főgépe (hajtó motorja) van, így műszaki hiba esetén - ami bárhol, bármikor, bármilyen jármű esetében előfordulhat - sem állnánk meg, eljutnának utasaink a célba. (Egy busz elromlása esetén sokkal könnyebb mentesítő járművet találni. Hajó esetében ez szinte lehetetlen.)

Két Dunát is érintő úton hajózunk még, de ekkor másik hajókkal.
Hagyományosan népszerű utunk  a Hajóval a Duna legjaván, mely a Duna egykori zuhatagi szakasza mellett bekukkant a szépséges Dél-Erdélybe is, végigmegy a Retyezát vidékén, majd szárazföldről közelíti meg a Délvidék több látványosságát.
Másik, a Duna "végét" bejáró utunk az Erdélyen át a Duna-deltába nevet viseli. A delta messze van, útba esik sok szép erdélyi látnivaló is. Utunk fő céljánál, a deltában úgy válogattuk össze a programokat, hogy az elképesztő vízivilág mind több arcát lássák utasaink. Egy napot csalinkázunk a mellékágak, tavak világában, egy nap pedig végigszáguldunk szárnyashajóval a 3 főág egyikén, hogy annak végén, a Duna "0" kilométerénél elérjük a tengert, amiben akár meg is fürödhetünk.



Kínálunk három nem dunai utat is. Érdeklődés esetén feltett szándék hazai további hazai vizeink bemutatása is - vízről.
Az egyik út a hihetetlenül szép, vadregényes Bodrogra visz minket. A Tokaj-Sárospatak utat tesszük meg oda-vissza, megtekintve Patak méltán híres látnivalóit. Így kompletten ez sem nagyon szerepelt még az utazási kínálatban. Jöjjön el, s jövőre majd Horthy egykori jachtjával megyünk Rákóczi szülőfalujába. :)
Áthajózunk Agárdról Pákozdra a Velencei-tavon, melyet a Balaton árnyékában méltánytalanul kevesen ismernek. Izgalmas nádi világ, no és a Pákozdi Katonai Emlékpark. Ez utóbbi talán sokak osztálykirándulásos emlékezetében él még, mint egy obeliszk, pedig azóta sok víz lefolyt folyóinkon, az egykori emlékmű körül látványos emlékpark létesült.
És természetesen nem hagyhatjuk ki a Balatont, szívünk egyik csücskét. A Balaton késő ősszel is szép, a tihanyi Garda Fesztiválra hajózunk Siófokról. Hangulatos, mindenféle finomságokban gazdag rendezvény a Balaton talán legszebb településén, majd őszi naplemente hajóról.


Hajózzon velünk, ismerje meg hazánkat és a Duna mentét a vízről. Egészen más élmény lesz!