Elhunyt Dr. Csávossy György

Szellemi életünk, közéletünk nagy baját jelzi, hogy minden bizonnyal csak egy kicsiny kisebbség tudja, ki ment el közülünk. Bezzeg ha...., s ide most jöhetne egy csomó, ehhez a bejegyzéshez méltatlan "celeb" név, akit oly sokan ismernek.

Csávossy György erdélyi polihisztor volt: borász, agrár szakíró, költő, színműíró, tanár. Régi Temes megyei nemesi család sarja. Olyan nemesi családé, mely a legjobb értelemben volt a politikai nemzet alkotója, beleértve a most elment tagját is. A nagyapja pl. Temes megyei képviselőként az Országgyűlést, mint megrendelőt képviselte a Parlament épületének építésénél.
Életét kutatóként, oktatóként töltötte az erdélyi, partiumi borászat fellegváraiban, közben majd tucatnyi verses és esszé kötetet alkotott. Jelentős alakja az erdélyi borászat kommunizmus utáni feltámasztásának. Személyes, mindig elkísérő élményem, hogy Csávossy György szerettette meg velem az édes bort. Igaz, száraz bort gyakrabban fogyasztok, de megtaláltam magamnak a jófajta édes bor örömet okozó helyét is. Nem csak a tokaji borokét, hanem pl. a Küküllő menti édesekét is. Az általa vezetett borkóstolón elmondott felvezető beszédei után az ember mindent megkóstolt, mit ő javasolt, s bizony rámutatott az édes bor szükségességére és jelentőségére a borfogyasztásban. Kedélye, bölcsessége sugárzott. Jó magyar, jó szakember volt. Alkotott, tanított, nekünk dolgunk, hogy őt halála után is meghallgassuk.
Dr. Csávossy György 90 évesen hagyott itt minket. Köszönjük neki, hogy figyelmünket ráirányította az erdélyi borkultúrára, melynek ápolását a magunk szerény módján segíteni fogjuk.
Isten Vele, nyugodjék békében.

Regensburgból Budapestre - hajóval

"Hát ilyen még nem volt!" - áradt ránk a reklámmondat valamikor a '90-es évek végén, hirdetve egy pénzügyi "terméket".
Bizony, ez a mondat jut eszembe, amikor a Nagyérdemű figyelmébe ajánlom Regensburg-Bécsi Erdő-Budapest hajóutunkat. Mert ismereteim szerint ilyen tényleg nem volt még magyar hajóval. Sőt, 1945 óta szinte biztosan nem járt magyar személyhajó Regensburgban. (Teszem hozzá, az elmúlt 20 évet tekintve azt hiszem Passauban is csak mi.) Amikor hazaindultak a háború elől Németországba menekített személyhajóink a bajor vizekről valamikor 1945-46-ban, akkor értelemszerűen utasok nélkül jöttek.

Most tehát teljesen új, s úgy vélem gazdag programot kínálunk, a Duna szinte teljes, Budapest feletti  hajózható szakaszát bejárva. Szinte, mert a Duna Kelheimig hajózható, de a Regensburg-Kelheim közötti 36 km-t több ok miatt is kihagyni kényszerülünk. Az egyik ok az, hogy annyival tenné drágábbá az utat, amennyit ez a rövidke szakasz nem ér meg. Mi a személyhajózás magas költségei mellett is még megfizethető utat akartunk szervezni. Hiszen a szállodahajók bő választékában természetesen találhatnak olyan külföldi hajókat, melyekkel ez az út luxuskörülmények között megtehető, de azok ára a 3-4000 eurótól a csillagos égig terjed, és a Dunát látni akaróknak nem kínálnak alternatívát, mivel sokszor mennek éjjel, s nappal állnak egy-egy városban.

Mi egy kicsi, ám luxuskivitelű hajót kínálunk, melynek gyomrában rendkívül korszerű konyha is üzemel, elérhető áron kínálva ételeket, italokat. (Egy úton lévő hajón hol kap 1000-1500 Ft-ért ebédet?)
Hajónk amellett, hogy szép, megbecsülendően szép korú is, 2016-ban már 121 éves lesz, bár 2011-ben újjászületett. A XX. század történelmének minden hányattatása követhető "életútján", utasainknak ezeket is el fogjuk mesélni.
A hajó megtekinthető ITT és ITT. Egyébként 32 m hosszú, 130 tonnás, és a politikai, üzleti élet vezetőinek kedvelt rendezvényhelyszíne, évek óta utasaink megszeretett hajója, s ha a szakácsokról dicsérő költemények születnének, lenne már egy kötetünk is.

Utunk 5 napjából az elsőn autóbusszal Németországba utazunk, megnézve útközben a káprázatos melki apátságot és Passau történelmi óvárosát, benne első királynénk, Gizella sírjával. A következő négy napban 413 km hosszan járjuk be a Dunát, felkeresve városokat, látnivalókat, a régebben a vízállásjelentésből ismert Engelhartszell-t, aztán Linz-et és Ybbs-Persenbeugi-i vízierőművet.

 

 

Sőt, részt veszünk a nyári napforduló ünnepén a Duna Niebelungengau-nak nevezett szakaszán, mely a Strudengau és a Wachau között fekszik. A régió a nevét onnan kapta, hogy fontos színtere a Niebelung legendának, amely a középkori német irodalomból az egyetlen fennmaradt eposz, germán eredettörténet, mely hozzánk is kapcsolódik áttételesen, mivel Krimhilda második férje Attila, hun vezér. (Bővebben majd a hajón... :) )
A napfordulós ünnep során sötétedés után a hajók konvojban haladnak Ybbstől lefelé, miközben a partokon tüzek gyúlnak, a településekről tűzijátékot lőnek fel. Rendkívüli alkalom, hogy ezen részt vehetünk. Csak tájékoztatásul: egy osztrák hajóra egy jegy ilyenkor kb. 60-80 euróba kerül. Nálunk 4.400 Ft-ba, azaz kb. 14 euróba! (Az alábbi napfordulós képek készítője: Donau Niederösterreich / Martina Siebenhandl)

 

 

Ötödik nap végighajózunk a Wachau vidékén, megnézzük Aggstein várából a Wachau elbűvölő panorámáját, sétálunk a "kéktornyú" Dürnsteiben, majd tovább hajózunk a Bécsi Erdőig, Tulln városáig, ahol ismét találkozunk a Niebelung történettel, mivel Attila és Krimhilda szobránál szállunk ki hajónkról, Attila ugyanis itt kérte meg a vélhetően bájos germán hölgy kezét. Utunk során képet kapunk a dunai hajózás múltjáról, jelenéről, bepillantást nyerünk a hajózás kulisszatitkaiba.

 

Tulln után autóbusszal hazautazunk, de lehetőség van arra is, hogy továbbhajózzunk Budapestig, újabb 312 km-t megtéve. Ebben az esetben Tulln közelében alszunk, majd áthaladunk Bécsen és Dévénynél behajózva a Kárpát-medencébe éjszakázunk Pozsonyban. Megnézzük a koronázóvárost, majd onnan utolsó napunkon elindulva sok ismerettel gyarapodunk a dunai vízlépcsőket illetően, különösen tekintettel a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszerre, majd este elérjük Budapestet. Persze útközben megannyi érdekesség és információ vár még ránk, mellékágak, Győr-Gönyü, a komáromi erőd, Esztergom és a Duna-kanyar vidéke.

Hát ilyen még nem volt! Ki tudja lesz-e még? Most ne hagyja ki!
A programot, árakat, tudnivalókat itt találja: REGENSBURG-BUDAPEST

Erdélyország fővárosa

Melyik város Erdély fővárosa? Jó, bár talán nem korrekt kérdés volna egy kvízműsorban. A válasz több okból is nehéz. Részben azért, mert a különböző korokat nézve beszélhetünk Erdélyről, mint egy ország tartományáról, akár közigazgatási értelemben, beszélhetünk róla, mint egy földrajzi, történelmi egységről, de beszélhetünk róla a fejedelemség korszakában mint önálló államról (melynek ténylegesen is van fővárosa), másrészt beszélhetünk közigazgatási, gazdasági, vagy kulturális értelemben vett fővárosról, azaz fővárosokról.
És újabb kérdés lehetne az is, mely területek tartoznak Erdélyhez, hiszen ez is koronként változott, ma kiterjesztően, s tán nem is helyesen, a Magyarországtól elcsatolt hatalmas területet értjük alatta, Erdéllyel, a Partiummal, a Bánsággal egyetemben.
Nézzük megy az Erdély szép című oldalról kölcsönvett térképet, mely ábrázolja az 1500-as évekbeli "határt" és a mai határt is:

Próbálván leegyszerűsíteni a választ, azt mondjuk, méretei, gazdasága, kultúrája miatt Kolozsvárt szokták Erdély fővárosának nevezni. Egyet is értünk, Kolozsvár a nagybetűs központ.
A történelmi főváros azonban, különösen igazgatási értelemben, Gyulafehérvár. Akkor is, ha az önálló államiság időszakában a fejedelmek hol itt, hol ott tartották udvarukat, akkor is, ha a Habsburg korszakban a tartomány kormányzója sokszor Nagyszebenben székelt.
Gyulafehérvár az 1000-1100 évvel ezelőtti berendezkedéskor a magyar fejedelmet, majd királyt képviselő gyula székhelye volt. A gyula már a honfoglalás előtt is magas méltóság volt a magyar államszervezetben, később rábízták a hegyes-erdős tartomány, Erdély vezetését. A gyula tisztség alakult később át vajdává, a tisztség viselője az elnevezéstől függetlenül mindig az ország erős embere volt.
Az ország Mohács utáni szétszakadásától kezdve kialakuló Erdélyi Fejedelemség fejedelmi városa Gyulafehérvár, itt választották meg az utolsó erdélyi fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet is. S később a legtöbbet innen kormányozta Erdélyt az osztrák császár (magyar király) nagy hatalmú gubernátora is.

Gyulafehérvár magyar neve a történelmi előzmények alapján könnyen érthetővé válik, hiszen a fehér és a vár meg már korábban megvolt, a Gyulát meg hozta a gyula. A rómaiak Apulumnak, a szlávok Belgrádnak nevezték, később a németek Weißenburgnak (majd Károly császár iránti tiszteletből Karlsburgnak hívták), a románok meg lefordították a magyar nevet, s így lett Alba Iulia.

Gyulafehérvár sajnos nem sokszor kerül a hazai turista erdélyi útjának programjába. Kicsit távolabb van mind a Kolozsvár-Marosvásárhely „főcsapástól”, mind a Déva-Nagyszeben főúttól. Pedig érdemes felkeresni.

A ma látható Gyulafehérvár, illetve annak belső része, mely tulajdonképpen maga a vár, több korszakot is felidéz. (A váron kívüli várossal talán egyszer majd A szocialista Románia építészete címet viselő bejegyzésben foglalkozunk, már ha lesz ilyen.)

A vár azért is roppant látványos és felkeresendő, mert egészen épen megmaradt. Első pillantásra a Habsburg-korszak várépítése a meghatározó az 1700-as évek elejéről. A Rákóczi szabadságharc után az osztrákok igyekeztek erős székhelyet kialakítani, a régi várat korszerűsítették, a sokszögű, új-olasz (más néven füles-) bástyás kialakítást ágyúdombokkal, bástya-teraszokkal erősítették, úgy, ahogy a korabeli tüzérség fejlettsége megkívánta. Azaz egyre kevésbé a falak magassága, inkább a vastagsága, tagoltsága volt a fontos. Ekkoriban ugyanis már a tüzérség nem igazán engedte a rohamozókat közel a falakhoz, viszont az ellenséges tüzérségnek nem volt mit lőnie a téglából épült, földdel töltött bástyákon.

Nézzük meg, szintén kölcsönvett képpel madártávlatból:

A különböző védőövek, falak közötti szorosokból szépen tanulmányozható a korszerű várépítészet. Képek a nyugati és keleti oldalról.

Ha keletről közelítjük meg a várat, utunk a Károly kapukon át vezet. Ezek az 1711-40 között uralkodó VI. Károly német-római császár, III. Károly néven magyar király dicsőségét hirdetik.

Az alsó kapu, majd a kapuk közötti díszes oszlopok, majd a felső kapu:

A felső kapu előtt más is van. Ismét jöhetne egy kvízkérdés, vajon mi, a Romániában gyakrabban utazóknak mondjuk a következő válaszlehetőségeket adnánk: 1. Avram Iancu szobra, 2. Horea, Closca és Crisan emlékműve, 3. Romulus és Remus a farkassal, 4. Vitéz Mihály (pardon: Mihail Viteazu).
Nos a helyes választ jelen esetben a 2-es válaszra tippelő adná. Itt végezték ki ugyanis a román történelem hőseivé avanzsált haramiákat. (Érdekes: a magyar történelem oktatásban mindig csak Horea és Closca nevét emlegették, vajon Crisan miért maradt ki?) Ők lázadó parasztvezérek voltak, útjuk nyomán nem kevés vér folyt, de tökéletesen beilleszthetőek voltak a munkásmozgalom történetébe, ahol az osztályharc Spartacustól rajtuk keresztül a kommunistákig ívelt. A beillesztés jól sikerült, emlékművük ma is a császár kapuja előtt magasodik. Lássuk hát erősen megkopott emlékművet:

És akkor menjünk be a várba!
A kapunál barokkos egyenruhában "katona" beszélget a turistákkal. (A város érezhetően nagyon hangsúlyozza múltját, nagyon igyekszik erre turisztikai látványosságot, kulturális gazdagságot építeni. Ha meg felbukkan egy történelmi akadály, netán egy tény, mely nem való a nemzeti puzzléba, akkor azt nagy rutinnal lépik át.)

Beljebb menve a kormányzósági katonaváros épületei sorakoznak. Még ma is van itt egy (elhagyott?) bázisa a román hadseregnek, kapuja, vakolata, ablakai a szocialista Románia utcaképét idézve ordítanak az ellenséges kémek felé. Egyébként a várnegyed a tisztaság, a rend képét sugározza.

A várnegyedet úton-útfélen szobrok díszítik. Jó szobrok. Témájuk általában egy őrt álló, vagy éppen társadalmi életet élő katona, vagy papok, szerzetesek. Mi mást is ábrázolhatnának egy katona városban, egy egyházi központban?

A várnegyed közepe tele jeles épületekkel. Itt van mindjárt az egyik előző képen a háttérben látható Babilon-palota, mely nevét hatalmas méretei miatt kapta. 1851-ben épült eklektikus stílusban, 1888 óta múzeum, ma a román nemzeti egyesülés múzeuma.

Átellenben a fejedelmek háza. Megdobban az ember szíve, ebben az épületben élt, intézkedett, dolgozott megannyi fejedelmünk akkor, amikor ők képviselték az önálló magyar államiságot.  Székely Mózes, Bethlen Gábor, Rákóczi György, Báthori András és még sorolhatnánk.

A téren áll Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem szobra is (a kvízben itt ez lenne a jó válasz), aki 1599-ben éppen Mindenszentek napján vonult be véres erdélyi hadjárata során Gyulafehérvárra. Majd 11 hónapig Erdély ura volt, aztán kissé később diplomáciai hintapolitikája következményeként Bécs megölette. Hatalmas vágyaiból, terveiből hatalmas román múlt született.

Még mindig nem menve a számunkra legfontosabb helyre vessünk egy pillantást a Monarchia korszakának tiszti kaszinójára. Fontos helyszín, Románia legnagyobb nemzeti ünnepe is ehhez kötődik. Itt mondták ki az akkor éppen összegyűlők 1918. december 1.én Erdély Romániával történő egyesülését. A gyűlés reprezentatív volta kérdés, s az is, a határozatok ránk nézve kevéske pozitív részét miért nem tartják be azóta sem? Lássuk hát a helyet, második "mohácsunk" helyszínét! Előtte a román "nagyok" szobrai:

A tiszti kaszinó mögött van a Babilon-palota, mögötte az 1922-ben épült ortodox székesegyház. A román nemzeti mitológia központjában járunk. A székesegyház emlékeztet arra, hogy Vitéz Mihály az 1600-as évek elején ortodox templomot építtetett a városban (vélhetően udvarának, mert más ortodox akkor itt nem volt), emlékeztet a parasztfelkelőkre, s emlékeztet arra is, hogy itt koronázták meg Nagy-Románia királyát, Ferdinándot (akit a német Hohenzollern családból hívtak trónra). A székesegyház a várnegyed méreteihez képest monumentális.

Az ortodox székesegyház mellett áll a római katolikus székesegyház. Nem 1922-ben épült.
Közeledve hozzá még jobban dobog a szívünk.
Gyulafehérvár a 10, Szent István által alapított püspökség egyike. 1009-ben jött létre. Ekkoriban épült az első templom, majd a második Szent László idejében. A tatárjáráskor ez is részben elpusztult, majd a újjáépítettek, majd a nem sokkal korábban behívott szászok égették fel, majd újra felépül. Gótikus bővítéseit Hunyadi János végezteti el. S később, az évszázadok során mindig alakul egy kicsit.
S ma is ott áll, a mára etnikailag is román város közepén, magyar szigetként, az erdélyi katolicizmus és kultúra 1006 éves központja. A majdnem magyarországnyi méretű egyházmegye székhelye 1991 óta főegyházmegye, azaz érsekség.
A Szent Mihály székesegyház:

A székesegyház lélekemelő főhajója:

Számtalan világi, egyházi vezetőnk nyugszik a székesegyházban. Sok esetben nem is tudjuk, hogy hol. Sok esetben nem is katolikusok, hanem protestánsok. A következő képeken emléktáblák (a ragyogó elme Fráter György bíboros, diplomata, Bethlen Gábor és Bocskai István fejedelmek) és Hunyadi János kormányzó, a törökverő, a nándorfehérvári hős sírja. (Vannak rajta román nemzeti szalagok is, őt beillesztették a román történelembe, természetesen románként.) Közelebb lépve felfedezhetjük a magyarországi bencés diákok koszorúját is.
A templom alatti kriptában nyugszik Erdély egyik legnagyobb püspöke, Márton Áron, aki az 1938-80 közötti rendkívül nehéz korszakban vezette az egyházmegyét, volt népének áldozatos pásztora.

A templomot sok román turista is felkeresi. Hunyadi ide, vagy oda, a vendégkönyvbe tett bejegyzések azt mutatják, tán ma is csak álom a jó együttműködés, a mai kihívásokban a szövetkezés. Pedig volna közös ügyünk bőven. Bizony, a hamisítás, a hazugság, a rombolás is "épít", ha nem is jót, nem is szépet, nem is hasznosat.
A bejegyzések magyarul:
 Szép, csak kár. Azért mégis csak Romániában vagyunk. Román föld, román kő, román vér, román lélek. Nálunk Romániában utcákat neveznek el a magyar háborús bűnösökről. Kár.

Nagyon szép. Szégyen a helyi hatóságokra nézve. Nem Magyarországon, hanem Romániában vagyunk.

A templom mellett az érseki palota. Az érsekség és a hozzá tartozók alkotják ma tulajdonképpen Gyulafehérvár magyarságát.

A székesegyház után elérjük a vár nyugati kapuját.

Érdemes azonban kitérőt tenni a várnegyed északi részébe. Hangulatos utcák, nagyobb középületek, paloták, kisebb polgári házak. Az arra járó nem is sejti, egész háztömb is van magyar, illetve katolikus tulajdonban. A román város közepén működnek a magyar egyházi intézmények: teológia, kollégium, vendégszállások, segélyszervezet, konyha, étkező, papi lakások, levéltár, irodák stb. Innen kormányozzák több százezer hívő lelki gondozását, oktatását, segítését, szóval az erdélyi magyar lét egy jó részét.
Igaz, az Apor család (sarja Boldog Apor Vilmos győri mártír püspök is) palotája a román egyesülés nevét viselő egyetem központja, mellette a Batthyáneum épülete magasodik.
Az Apor-palota:

És a  Batthyáneum:

De mi is ez a Batthyáneum? Ez a gróf Batthyány Ignác püspök által alapított könyvtár és gyűjtemény. Az épület egykor a trinitárius (rabkiváltó rend, történetük roppant érdekes, érdemes utánanézni) szerzetesek kolostora volt, feloszlatásuk után vette meg az épületet a neves püspök gyűjteményének. Nézzünk meg egy kölcsönvett belső képet, bejutni ugyanis nem könnyű, csak a bukaresti engedéllyel rendelkezők léphetnek be az erdélyi tudományosság eme szentélyébe.

A Batthyáneum annak ellenére rengeteg könyvet, kódexet, levéltári anyagot, ősnyomtatványt őriz, hogy korábban sok anyagot eladtak, elszállítottak. Az anyag kb. 65%-a magyar, 10%-a német, 25%-a latin nyelvű. Az ott dolgozó románok  - tisztelet az üdítő és tudós, jóindulatú kivételnek - épp ezen nyelveket nem beszélik. De ők őrzik, "kezelik" (?).
(Batthyány Ignác háttérben lévő szobrára való adakozást az egyik művelt, román könyvtárőr kezdeményezte, mondván, a városban már van sok szobor, csak azt nem örökítették meg, aki tett is valamit. Diákjai, és a Batthyány család leszármazottai adakoztak.)
Az erdélyi egyházmegye visszaigényelte e fontos intézményt, első fokon visszakapta, másodfokon nem, most a messzi Strassbourgban az ügy...Régen már.

 Végezetül pár adat Gyulafehérvár etnikai összetételét illetően:
1910-ben 11 616 lakosából 5226 magyar (44,98%), 5170 román (44,50%), 792 német (6,81%) és 287 cigány (2,47%) volt.  2002-ben 66 406 lakosából 62 722 román (94,45%), 1836 magyar (2,76%; lényegében a római katolikus érsekség személyzete és hozzátartozóik), 1475 cigány (2,22%) és 217 német (0,32%) volt. Beszédes adatok, bennük a XX. század.

Gyulafehérvár szép! Őszinte köszönet érte a városnak, mai román vezetőinek is. Európai színvonalon hozták helyre az elmúlt években a várnegyedet, bőven méltó arra, hogy felkeresse az érzelmileg kevésbé kötődő turista is.
Gyulafehérvár a miénk is. Akkor is, ha ezt sok román turista nem tudja. A fontos az, hogy mi tudjuk! Egyházi központunk, jövőnk egyik építő szentélye, múltunk fontos emlékhelye, nagyjaink sírja.
Ha kérdeznek róla egy kvízben, mondjunk csak annyit: fontos város, annyira, amennyire Székesfehérvár, vagy Esztergom, vagy Visegrád.

(Javaslat gyulafehérvári utazáshoz: Dél-Erdély csodái.)

Bözödújfalu szimbólummá vált

Ebben a bejegyzésben egy településről lesz szó. Egy olyan szimbólummá vált faluról, mely bizony érdemes arra, hogy a Kárpát-medencében barangoló honfi felkeresse, s a látottakkal csiszolja, pontosítsa ismereteit.

Menjünk kicsit vissza az időben!
Az egyre őrültebb, egyre kártékonyabb, mind jobban tomboló Ceausescu rendszer vég-éveinek egyik jelképe lett a falurombolási terv. Ez ugyan csak a népnyelvi neve lett a kommunista-soviniszta párt-bürokraták "településszisztematizálási tervének", melynek célja hivatalosan az agráripari centrumok kialakítása, no és természetesen egy jobban működő mezőgazdaság létrehozása volt. Valójában azonban egészen nyilvánvalóan a hagyományos helyi közösségek szétzúzása volt a cél, hogy aztán majd a panellakóvá (bloc-lakóvá) váló, korábban mégiscsak valamelyest független, hagyományos, mondhatni normális értékrendű emberek hű szolgálói legyenek a szocialista Románia urának. A magyarlakta vidékeken meg dupla "haszonnal" járhatott volna a terv megvalósulása, mert minden bizonnyal nagyban elősegítette volna az asszimilációt.
Ennek a tervnek a magyarországi események felől nézve is komoly a jelentősége. Ugyanis érdekes módon ezzel a tervvel Ceasusescu elősegítette, gyorsította a langyos és hazafiatlan Kádár-kor végén a nemzeti érzések ébredését, erősödését. 1988. tavaszán ismertetik a tervet Bukarestben, s június 27-ére már 1956. óta nem látott méretű, nagyjából százezres tüntetést szerveztek a sorban alakuló magyarországi ellenzéki szervezetek, megmozgatva a szakkollégista ifjúságot is, felrázva az elcsatolt magyarokról egyre kevesebbet tudó tömegeket.
Ismerjük a történetet, másfél évvel később Ceasusescu megbukott, karácsonykor saját elvtársai, katonái lőtték agyon. Ebben a másfél évben egy áldozata volt Erdélyben a tervnek: Bözödújfalu.

Bözödújfalu egy régi fényképen az emlékkert kiállításán

A település a Küsmöd patak völgyében fekszik Maros megyében. (Korábban Udvarhely vármegye.) A falu szerencsétlenségére már 1977-ben eltervezték, sőt megkezdték a patakot elzáró gát építését, aztán a munka abbamaradt. 1988-ban a településszisztematizálás lázában így elég gyorsan tudtak lépni a hatóságok, nyilván hamar kellettek az első eredmények, a falu népének korábban megkezdett kitelepítését felgyorsították, s megépítették a tó műtárgyait. Az elindult folyamatot már a rendszer bukása utáni káoszban sem lehetett leállítani, a '90-es évek közepére víz alá került a falu, a román falurombolási terv mementójává válva. A legismertebb kép a római katolikus templom tóban álló tornya.

A torony 2014 előtt

A 2014-ben leomlott torony kőhalma a part mellett 2015-ben.

A víztározó ugyan azóta turisztikai célpont lett, nyaralók veszik körül, horgászok, fürdőzők népesítik be partjait, de a tó eredeti értelmét nem tudja senki sem. Nem termelnek áramot, nem öntöznek. Talán a vízellátásban segít? És ami a szándékon kívül különösen ocsmány az ügyben, ahogyan a kitelepített lakosokat kisemmizték... (Volt ilyen duzzasztás más országban is jól megfontolt elgondolások mentén, de ott új települést, tisztességes kártérítést, előnyöket adtak a lakosoknak. Még Romániában is volt ilyen, pl. Orsován.)

De mit is érdemes tudni feltétlenül erről a településről? Rövid összefoglalót adunk, akit bővebben érdekel a téma, keresse a völgyből származó Szávai Géza Székely Jeruzsálem című könyvét.
1566-ban említik először az oklevelek. Talán a szomszédos, s minden bizonnyal régebbi Bözödről települtek ide. Katolikus kőtemploma 1784-ben épült. Bözödújfalu tán legismertebb jellegzetessége, a többféle vallás békés, példás együttélése. (Attól azért óva intenék mindenkit, hogy Bözödújfalut a multikulti szépségét, hasznosságát igazoló példaként emlegesse. Itt magyarok és magyar cigányok éltek, azonos nyelvet beszéltek, kultúrájuk szinte azonos, gyökereik szorosan összefonódtak. Bözödújfalu békés világa tehát nem a XXI. század Párizsa, Frankfurtja. Multikulti-kultikusan sem.) Az ország reformáció korszakában történt felekezeti feldarabolódásától kezdve a falu vallásilag vegyes lett, s az 1700-as évekre már 6 egyházhoz tartoztak lakosai: római katolikus, református, unitárius, görög katolikus, szombatos és a történet vége felé ortodox. 

Ebben a sorban a legszokatlanabb talán a szombatos. Kik is ők?

Bözödújfalu lakói (Forrás: erdelyikepek.blogspot.hu)

Ők az ún. zsidózók, vagy zsidózó székelyek, azaz tulajdonképpen zsidó hitű magyarok. A szombatos vallást a kalandos életű Péchi Simon hozta létre az 1600-as évek elején. Péchi beutazta az Oszmán Birodalmat is, ott ismerkedett meg a zsidó vallással, tanult meg héberül, s unitárius vallását felcserélte zsidóra. (Az unitáriusok legfontosabb könyve az Ószövetség, melynek része a Tóra, tehát nagyon nagyot nem kellett váltania.) Péchi fontos tisztségeket töltött be, egészen odáig vitte, hogy Bethlen Gábor fejedelem kancellárja lett. Tevékenysége folytán jelent meg a "zsidózás" Bözödújfalun is, s ami kiemeli a falut a szombatosság történetében az az, hogy legtovább itt volt közösségük. Egészen a falurombolásig.
A népszámlálási adatok szerint a XX. század első felében így alakult a falu vallási megoszlása: 1910: 257 r.k., 123 g.k., 5 g.kel., 40 ref., 134 unit., 120 izr., össz. 679; 1940: 390 r.k., 21 g.k., 2 g.kel., 1 ev., 109 ref., 218 unit., 37 izr., össz. 778.
Az izr. (izraelita) jelzetű szombatosok száma azért is csökkent jelentősen, mert a település 1940. évi Magyarországhoz történő visszacsatolásakor sokat agitálták a szombatosokat, hogy térjenek át kereszténynek, unitáriusnak, hogy ne vonatkozzanak rájuk a zsidótörvények. Móricz Zsigmond ekkoriban járt a faluban, cikkében erről a folyamatról is beszámol. (Aztán az át nem térők között voltak olyanok is, akik 1948-ban az éppen megalakuló, háborúzó Izrael merőben más természeti viszonyai közé vándoroltak ki. Ez is egy érdekes történet lenne.)
1988-ra már jóval 1000 felett van a falu lakossága, amikor el kell hagyják szülőföldjüket. A falubeliek szétrajzanak: ki a szomszédos Erdőszentgyörgy paneljei szoba-konyhás lakáskáiba (bloc-ba), ki más és más székelyföldi településekre. A katolikusok és az unitáriusok 2000. után szép templomokat építettek a szomszédos Erdőszentgyörgyön. A régi katolikus templom berendezései (oltár, szobrok, padok) az új templomba és a közeli csókfalvi templomba kerültek.

Az egykor bözödújfalui oltár asztala Csókfalván

A falu lakói azonban továbbra is ragaszkodnak, kötődnek szülőföldjükhöz. Szinte a falu elárasztása óta megtartják minden augusztusban összejövetelüket, s évről-évre gyarapítják emlékhelyüket Sükösd Árpád egykori falubeli, Szombatfalvi József esperes és újabban Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármester vezetésével. 1995-ben az Ausztriában élő Sükösd úr felállította az ún. siratófalat, melyen a következő szöveg olvasható:
"A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."

Az emlékhely

Az ún. siratófal, alul a különböző vallások jelképeivel

1996-ban kiemelték a világháborús emlékművet a vízből, s felállították az emlékkertnél. Micsoda tisztelete ez az ősöknek, hősöknek!

2014-ben haranglábat emeltek az egykori unitárius harang másával.

Az emlékhelyen régi fényképeken lehet megismerni a múltat. Igazán jellegzetes, a XX. század erdélyi történéseit jól ábrázolja az ortodox templom sorsa. Trianon után kezdődött, majd 1990. után új erőre kapott az ortodox templomok építési láza. (Tudniillik, az ortodoxok szinte 100 %-ban románok.) Mindenhová, még a teljesen magyar, ortodox hívőkkel nem is rendelkező településekre is igyekeznek építeni, igazolandó "ősi" jelenlétüket. Bözödújfalura, mely sosem volt a világ szeme előtt, 1939-ben került sor. Az akkori négy ortodox hívőnek szép nagy templomot kezdtek el építeni. De rögtön jött 1940, s a falu visszakerült Magyarországhoz, a templomépítés abbamaradt. Majd 1944 végén újra jöttek a románok, ezúttal a kommunisták, a templom nem épült tovább. Majd jött a rombolás, s elbontották a templomot.

A kép közepén a félkész és soha el nem készült templom

Idén, 2015-ben szép ünnepséget tartottak. A római katolikus szentmise, az unitárius Istentisztelet után felszólaltak a szervezők, a csíki magyar konzulátus diplomatája, az alkotók, az adományozók képviselője.

A nagy ünnep annak a jelentős alkotásnak szólt, mellyel idén gyarapodott az emlékkert. A falu utcáit kis ösvényekkel modellezték, melyek mentén minden középület, templom és lakóház helyén egy-egy kopjafát állítottak, melyen szerepel az épület, vagy a tulajdonos családfő neve. Összesen 165 kopjafa emlékeztet Bözödújfalura a jelképes emlék-faluban.

 

 

 

Ami talán a legszebb az alkotásban, hogy Kárpát-medencei összefogással készült. Mindenhonnan gyűlt a fa, s gyűltek a faragók. Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és számos anyaországi településről. Vígan lobogott Tahi zászlaja, s beszélt az öt kopjafát is adományozó kiskunsági Csólyospálos polgármestere.
További tervek a település makettjének felállítása az erdőszentgyörgyi Rhédey kastélyban (itt nevelkedett II. Erzsébet brit királynő ükanyja, Rhédey Klaudia Zsuzsanna), illetve a katolikus templomtorony újjáépítése.

Bözödújfalu szimbólum tehát. Többszörösen is az. Szimbóluma a hagyományos felekezetek erdélyi együttélésének, a szülőföld szeretetének, az összetartozásnak, az összefogásnak, a kommunizmus utáni nemzeti ébredésnek, az emlékezés fontosságának.

(A falu Erdőszentgyörgyről kb. 7 km-es jó minőségű, köves, ám száraz időben roppant poros földúton érhető el. Ez az egy tényező az, ami riasztja a turisztikai szervezőt. Ennek ellenére azon leszünk, hogy e gazdag emlékhelyet minél több "honos" honjárónak megmutassuk a jövőben.)