Elkészültek a HON Tours 2013. évi útjai, napokon belül mind felkerül a hontours.hu oldalra. Mint minden évben, idén is igyekeztünk újdonságokat is tálalni a nagyérdeműnek. Ez elvileg nem volna nehéz, hiszen tágabb hazánk, a Kárpát-medence és az azt övező balkáni, galíciai, sziléziai, ausztriai stb. területek olyannyira bővelkednek szép épített és természeti látnivalókban, hogy különösebb fejtörés nélkül "alkothatna" bőségeset az utazásszervező. Csak egy probléma van: nagyon nehéz kellően széles körben megmutatni, elhitetni, hogy az alig ismert látnivalókért megéri elmenni az adott utazásra. Hogy ezek a látnivalók miért alig ismertek, az külön bejegyzés témája lehetne, maradjunk annyiban, úgy is nehezen versengenek a nyugati, déli hírességekkel, hogy esetükben - szemben a messzi földeken található szépségektől - mindig tartozik hozzájuk valami szívhez, magyar szívhez szóló. Pedig az igazán ínyenc falatok azok a tematikus utak lennének, melyeken teljes keresztmetszetet lehetne adni egy-egy kor történelméről, kultúrájáról. Példaként említem, kacérkodtam a gondolattal, hogy meghirdessünk olyan utat, amelynek a címe az lehetne: A Fuggerek hatása napjainkra. Ez így kicsit bulvárosnak tűnik (tudva, hogy a Fuggerek fénykora a XV-XVI. századra esett), de igaz. Sajnos másfél évtizedes tapasztalat mondatja velem, egy kis busz sem telt volna meg. Akkor sem, ha a legavatottabb történész kísérte volna a csoportot.
Maradtunk hát a populárisabb, de ettől még nem értéktelenebb újdonságoknál. Tekintettel a fentebb említett értékesítési nehézségekre, az újdonságok nagy része jó, tapasztalt, megbízható partnereinkkel történő együttműködésben lesz meghirdetve. Van olyan program, ahol nem mi vagyunk a programgazdák, de lélekben sajátunknak tekintjük az utat (esetleg okoskodtunk is a program kialakításánál), s van ahol mi vagyunk a szervezők, s mások érzik sajátjuknak.
Milyenek is ezek az új utak?
Leghagyományosabb úti célunk, Erdély esetében sok év után ismét jelentkezünk egy borúttal. "Jó boroknak szép hazája Erdély" - mondotta pár évvel ezelőtt báró Csávossy György, Gyuri bácsi, a méltán nagy hírű erdélyi borász. Mit borász? Bortudós. (Egyébként Temes megyei képviselőként egyik őse volt a Parlament beruházója.) Gyuri bácsi emellett költő is, beszéde szép, meggyőző, sok-sok év teljes száraz bor hite után ő térített át engem kicsit az édes borra. Azóta vannak alkalmak, lehetőségek, amikor az édeset választom. A tőle is tanultak alapján szerveztük meg utunkat, felkeresve az Észak-Bánságban Temesrékást, Arad-Hegyalján Ópálost, Nagyenyedet a Küküllő-vidék képviselőjeként, majd Diószeget, a partiumi borászat egyik fellegvárát.
A "Székelyföld legszebb tájain" utunk esetében már tavaly is lehetőség nyílott könnyedebb erdei, hegyi túrázásra, idén két újabbat kínálunk: egyet a Retyezátban, a Déli Kárpátok legszebbik tömbjében, a másikat a Szigethegység szépséges karsztvilágában. Ezek az utak elérhetőek a "Túra-kultúra" utazások között.
A Délvidéken jelentkezünk újabb hajós úttal (erről később), és megváltoztattuk a Magyar Konyha Napjára utunkat úgy, hogy teljesebbé váljon a gasztronómiai élmény, így ez a kirándulás Bácska-bánáti borúttá bővült. Ekkor is ellátogatunk Temesrékásra, de megkóstoljuk a temerini, és a mára a Dél-Alföldön is híres hajdújárási borokat, ahol a szerémi borkészítés legjobb hagyományait elevenítik fel. (Tudja, hogy a török idők előtti "Tokaj" a Szerémség volt?) Természetesen idén is főzünk valami finomat a Magyar Konyha Napján, itt az újdonság legfeljebb a recept lesz, a káposztás csülök és a velős, gombás marha után. (A Magyar Konyha Napjáról, az Al-dunai székely dínom-dánomról már korábban írtunk.)
"Hadak útján" sorozatunkban idén még nem újítottuk meg az első világháború egyik legvéresebb, legborzasztóbb hadszinterére, a Doberdó-fennsíkra vivő utunkat. Ezt majd jövőre tesszük, a 100. évfordulóra. Idén két évfordulóra emlékezünk új ajánlatokkal: a doni katasztrófára, a II. Magyar Hadsereg 1943-as pusztulására és vidámabb témaként, a Felvidék 1938. évi visszatértére. A Donhoz két út is indul, májusban és augusztusban, más-más programmal és árral. Az utasok felkeresik az emlékhelyeket, a központi magyar temetőt, oda-vissza útban ismerkednek több várossal is, köztük Kijevvel. A Donra emlékezünk az egyik belföldi hajós kirándulásunkon is a pákozdi emlékparkban. Ezt a lehetőséget a "Hajós utak" között találja meg.
A Felvidék visszatértére emlékező utunkon végigjárjuk az egyes magyar alakulatok vonulási útvonalát, megismerjük a történelmi háttér elhallgatott részeit is.
Értelemszerűen újdonságokkal jelentkezünk "72 vármegye" "rovatunkban", hiszen ezek utak célja évről-évre más és más egykori vármegye felkeresése. És hadd álljon itt egy személyes vallomás, elvégre ez egy blog. Nagyszerűnek tartom a kezdeményezést, az ötletet. Mondhatom, mert nem mi kezdtük el, hanem Forgó Imre barátom és munkatársai. És fájlalom, hogy sokszor nincs elegendő érdeklődés. Pedig ezeken az utazásokon olyan dolgokat is láthat, hallhat, melyekkel máskor nem találkozik.
Az idén célba vett vármegyék: Sopron (2 nap), Baranya (2 nap) és Nógrád (1 nap). Ne felejtsük, ezen vármegyék mindegyike átnyúlik a mai határokon, tehát ezek részben külföldi utak.
Szintén személyes tapasztalat és meggyőződés, hogy sokszor érdemes a vízen utazni, úgy megközelíteni célpontunkat. A vízen-lét érzése egyedi, semmi mással nem pótolható. Segítendő a hazai kirándulóhajózást, bemutatandó vizeink megannyi szépségét egész szép kis kínálatot állítottunk össze, melyeknek összefoglaló címe: Hajós utak. Ezekről részletesebben a következő bejegyzés fog szólni.
Maradtunk hát a populárisabb, de ettől még nem értéktelenebb újdonságoknál. Tekintettel a fentebb említett értékesítési nehézségekre, az újdonságok nagy része jó, tapasztalt, megbízható partnereinkkel történő együttműködésben lesz meghirdetve. Van olyan program, ahol nem mi vagyunk a programgazdák, de lélekben sajátunknak tekintjük az utat (esetleg okoskodtunk is a program kialakításánál), s van ahol mi vagyunk a szervezők, s mások érzik sajátjuknak.
Milyenek is ezek az új utak?
Leghagyományosabb úti célunk, Erdély esetében sok év után ismét jelentkezünk egy borúttal. "Jó boroknak szép hazája Erdély" - mondotta pár évvel ezelőtt báró Csávossy György, Gyuri bácsi, a méltán nagy hírű erdélyi borász. Mit borász? Bortudós. (Egyébként Temes megyei képviselőként egyik őse volt a Parlament beruházója.) Gyuri bácsi emellett költő is, beszéde szép, meggyőző, sok-sok év teljes száraz bor hite után ő térített át engem kicsit az édes borra. Azóta vannak alkalmak, lehetőségek, amikor az édeset választom. A tőle is tanultak alapján szerveztük meg utunkat, felkeresve az Észak-Bánságban Temesrékást, Arad-Hegyalján Ópálost, Nagyenyedet a Küküllő-vidék képviselőjeként, majd Diószeget, a partiumi borászat egyik fellegvárát.
A "Székelyföld legszebb tájain" utunk esetében már tavaly is lehetőség nyílott könnyedebb erdei, hegyi túrázásra, idén két újabbat kínálunk: egyet a Retyezátban, a Déli Kárpátok legszebbik tömbjében, a másikat a Szigethegység szépséges karsztvilágában. Ezek az utak elérhetőek a "Túra-kultúra" utazások között.
A Délvidéken jelentkezünk újabb hajós úttal (erről később), és megváltoztattuk a Magyar Konyha Napjára utunkat úgy, hogy teljesebbé váljon a gasztronómiai élmény, így ez a kirándulás Bácska-bánáti borúttá bővült. Ekkor is ellátogatunk Temesrékásra, de megkóstoljuk a temerini, és a mára a Dél-Alföldön is híres hajdújárási borokat, ahol a szerémi borkészítés legjobb hagyományait elevenítik fel. (Tudja, hogy a török idők előtti "Tokaj" a Szerémség volt?) Természetesen idén is főzünk valami finomat a Magyar Konyha Napján, itt az újdonság legfeljebb a recept lesz, a káposztás csülök és a velős, gombás marha után. (A Magyar Konyha Napjáról, az Al-dunai székely dínom-dánomról már korábban írtunk.)
"Hadak útján" sorozatunkban idén még nem újítottuk meg az első világháború egyik legvéresebb, legborzasztóbb hadszinterére, a Doberdó-fennsíkra vivő utunkat. Ezt majd jövőre tesszük, a 100. évfordulóra. Idén két évfordulóra emlékezünk új ajánlatokkal: a doni katasztrófára, a II. Magyar Hadsereg 1943-as pusztulására és vidámabb témaként, a Felvidék 1938. évi visszatértére. A Donhoz két út is indul, májusban és augusztusban, más-más programmal és árral. Az utasok felkeresik az emlékhelyeket, a központi magyar temetőt, oda-vissza útban ismerkednek több várossal is, köztük Kijevvel. A Donra emlékezünk az egyik belföldi hajós kirándulásunkon is a pákozdi emlékparkban. Ezt a lehetőséget a "Hajós utak" között találja meg.
A Felvidék visszatértére emlékező utunkon végigjárjuk az egyes magyar alakulatok vonulási útvonalát, megismerjük a történelmi háttér elhallgatott részeit is.
Értelemszerűen újdonságokkal jelentkezünk "72 vármegye" "rovatunkban", hiszen ezek utak célja évről-évre más és más egykori vármegye felkeresése. És hadd álljon itt egy személyes vallomás, elvégre ez egy blog. Nagyszerűnek tartom a kezdeményezést, az ötletet. Mondhatom, mert nem mi kezdtük el, hanem Forgó Imre barátom és munkatársai. És fájlalom, hogy sokszor nincs elegendő érdeklődés. Pedig ezeken az utazásokon olyan dolgokat is láthat, hallhat, melyekkel máskor nem találkozik.
Az idén célba vett vármegyék: Sopron (2 nap), Baranya (2 nap) és Nógrád (1 nap). Ne felejtsük, ezen vármegyék mindegyike átnyúlik a mai határokon, tehát ezek részben külföldi utak.
Szintén személyes tapasztalat és meggyőződés, hogy sokszor érdemes a vízen utazni, úgy megközelíteni célpontunkat. A vízen-lét érzése egyedi, semmi mással nem pótolható. Segítendő a hazai kirándulóhajózást, bemutatandó vizeink megannyi szépségét egész szép kis kínálatot állítottunk össze, melyeknek összefoglaló címe: Hajós utak. Ezekről részletesebben a következő bejegyzés fog szólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése