2016. november 5., szombat

Alexandria könyv nélkül

Az egyiptomi Alexandria város könyvtára az ókor - mai divatos kifejezéssel - tudásközpontja volt. Vagy annál is több. A sok tízezer tekercs nagy eséllyel tartalmazta az ókor hatalmas tudásanyagát. Matematikától csillagászaton át a népek történetére, eredetére vonatkozó ismereteket. Tán nem véletlen, hogy sokaknak nem tetszett. Mert bizony a tudás a történelem során ismétlődően nem tetszik azoknak, akik pl. veszélyt látnak benne uralmukra nézve. (Tán nem véletlen a világunkat napjainkban elborító gagyi és bulvár megállíthatatlan özöne.)


Nos ez a könyvtár leégett. Mert felgyújtották. Többször is. És megsemmisült a tudásanyag zöme.
Snitt.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy haladó világunkban már több Alexandria is van. 1834 óta, a magukat dák-latinnak tartó szomszédainknak is van ilyen nevű városa, mégpedig Havasalföld középső részén, nem messze az ott Bulgáriával határfolyót képező Dunától.  Ez az Alexandria ugyan alapítójáról, Alexandru Dimitrie Ghica havasalföldi uralkodóról, városalapítóról kapta nevét, de oly szépen illeszkedik az ókori elődökre vágyakozó román "tudományosság" világába. Emlékezzen csak a kedves olvasó a kedvelt Traian román keresztnévre, vagy nézze meg a román városok mindegyikében megtalálható Romulus és Remus szobrot, vagy sétáljon pl. Drobeta-Turnu-Severin város Cicero, Horatius, vagy Decebal nevű utcáin.
Ez az Alexandria Teleorman megye székhelye, s hirtelen kiperdült a nemzetközi porondra azzal a hírrel, miszerint a városban, sőt a megyében egyetlen könyvesbolt sincs. Voltak próbálkozások, de vásárlók hiányában bezártak. Ez úgy derült ki, hogy egy kedvelt brassói rendőr írt egy könyvet, mely roppant népszerű lett, nézte is a szerző örömmel az eladási statisztikákat, de felfigyelt arra, hogy ebben a megyében senki nem vette meg a könyvét. Utána eredt hát, mi lehet ennek az oka, majd nyomozása eredményét nem volt rest megosztani a nagyérdeművel.

Így megtudhattuk, hogy ez az Alexandria bizony nagyon nem az az Alexandria.

2016. október 11., kedd

Művészet a Bánságból

Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja gondolatainkban szervesen kapcsolódik a magyar élettérhez, kultúránkhoz, történelmünkhöz. Helytelenül a Bánságot is Erdélyhez szokták sorolni, holott ennek sem földrajzi, sem történelmi, sem kulturális oka nincsen. Oka talán csak annyi, hogy a Trianonban Romániához csatolt területeket (Erdély, a Partium, és Bánság nagyobbik része) leegyszerűsítve "erdélyezik". Holott ezek önálló régiók, igaz, közülük Erdély a legnagyobb.
A Bánság (másutt Bánát) legnagyobb részben ma Romániához tartozik, kisebb részben Szerbiához, de pár falunyit Magyarországra is benyúlik. Ha településekkel kéne meghatározni határait, akkor a következőket sorolnám fel az óramutató járása szerint: Szeged, Arad, Lippa, Lugos, Orsova, Pancsova, Belgrád, Zenta. Ha folyókat és helyeket kéne mondanom, akkor a következő lenne a sor: Maros,Retyezát-hegység, Duna, Tisza.
A Bánság a Dunáról
E terület legnagyobb része a történelmi Temesköz, mely még a karlócai béke (1699) után is török kézen maradt, egészen 1731-ig.
Aztán a hosszú török korszak után jött a népek betelepítése. Egyaránt alapítottak magyar, német (sváb), román, szerb, tót, (katolikus) bolgár, ruszin településeket. Miként a nagy román Arad megye nagy magyar központja Arad volt, úgy a soknemzetiségű Bánság központja a nagy német-magyar Temesvár lett.
Temesvár roppant kulturált város volt, s ma is az. Itt volt először Európában villany közvilágítás, s ez sokat elmond a városról. Ipari, vasúti csomópont, mely a Béga-csatornán át a Duna vízgyűjtőjének hajózási forgalmába is bekapcsolódott. (Vágyunk és törekvésünk, hogy utasainkkal újra eljussunk vízi úton Temesvárra.)
Temesvár a mai napig magyar kulturális központ is. Akkor is, ha ott is megfigyelhető az a folyamat, mely annyira jellemző határaink közti városainkban. Zajlik egyfajta értelmiségi kitelepedés a zöldbe,a  sokszor új funkciót betöltő falura. Így pl. Szakalárra, a varázslatos és csodálatos Krassó-Szörényi-Érchegység nyugati lankáira, Szakalárra, mely közel van a Néra folyó festői völgyéhez. Micsoda táj, s milyen sokan nem is hallottak róla! (El kell jönni a Hajóval a Duna legjaván, vagy a Monarchia reneszánsza, vagy a Hajóval a Vaskapuhoz című utunkra.)
Itt, Szakaláron él Tasi József (TAJÓ) szobrászművész is, akinek október 14-én, du. 5 órakor nyílik kiállítása a szegedi REÖK palotában. (Igen, ez a szép szecessziós palota is kapcsolódás a Bánsághoz, Temesváron láthatunk még sok hasonlóan szép épületet.)
Nézzék meg a bánsági művész munkáit!
Kedvcsinálóul álljon itt pár kép az alkotásokról, melyekben a művész ötvözi a fát, a fémet és a követ.

A család
Dualizmus
Angyalok tornya
Tartsunk össze, tudjunk egymásról! Ezt is szolgálja ez a kiállítás, ezt is szolgálják utazásaink!

2016. április 13., szerda

Szent Iván éjszakája a Dunán

Szent Iván éjszakája Keresztelő Szent János ünnepe. Iván a Jovánnal együtt a János név szláv formája. A magyarban mindegyik forma meghonosodott. Szent Iván éjszakája a június 23-24 közötti éj. Nem véletlenül van nagyon közel június 21-hez, mely a nyári napforduló időpontja, ekkor a leghosszabb a nappal a Föld északi féltekén. Azaz december 21-től eddig hosszabbodik a napok világos (napos) része, ezután rövidül.
A két dátum nem véletlenül van közel egymáshoz. Sőt valaha egy volt. Csak a naptárreformok révén távolodtak el egymástól egy kicsit.
A napfordulókhoz kapcsolódó ünnepek nagyon régiek, a kereszténység kora előttiek. Az év legsötétebb napján a világosodást ünnepelték. Így kerül ehhez a dátumhoz, illetve pár nappal későbbre a keresztény karácsony, a Megváltó születésnapja, a világosodás kezdete.
Szintén a pogány korban is már ünnepelték a fény napját, a leghosszabbat. Sőt, ezt még hosszítva akarván fénnyel ünnepeltek: tüzeket gyújtottak az éjszakában. Az ünnep is mutatja a fény és sötétség sokértelmű, mitikus erejét.
Az ünnephez számos népszokás kapcsolódik Európa országaiban. (A magyar szokásokról többek között Bod Péter ír, akinek felkeressük sírját az Ínyenc Erdély programunkon Magyarigen községben.)
Ausztriában, a Wachau vidékén 1604 óta rendkívüli következetességgel ápolják a nyári napforduló ünnepének hagyományait. A középkorban az egyház hadakozott a rituális tüzek ellen, de aztán megtöltve azt keresztény jelentéstartalommal, elfogadottá váltak. A legnagyobb ünneplések ekkortól már a Wachau és a Nibelungengau vidékén váltak megszokottá.
Hol is vannak ezek a területek? Térképen ábrázolva itt:

Mindegyik Duna menti terület. A Wachau Kremstől (2002 kilométerre a Fekete-tengertől) Melkig (2035 fkm) terjed, a Nibelungengau meg Melktől Ybbsig (2058 fkm) terjed. Mindkét folyószakasz szép, bár a Wachau a pompásabb. Ott hegyek között szalad a Duna, a hegyoldalakat erdő, vagy egészen bámulatos, lépcsős, teraszos beültetéssel szőlő, vagy újabban egyre inkább sárgabarack borítja. Az olvasó ki sem találná, az előbbiből neves osztrák borok, az utóbbiból drága, de illatos, zamatos pálinka készül. A tájat színesítik a barátságos települések középkori templomokkal, sziklaszirtekre épített várak. Érdekessége ennek a Duna-szakasznak, hogy a folyó közel természetes állapotában van. Ez nagy dolog Ausztriában, ahol a sűrűn, 25-40 kilométerenként épült vízlépcsők felett szabályozott vízfelületek vannak és csak a vízlépcsők alatti pár kilométeren érezzük a Duna rohanását, látunk kavicsos, természetesebb partokat. Itt viszonylag hosszan, 56 kilométeren át, Altenwörthtől (1980 fkm) Melkig, a lenyűgöző bencés apátságig nincs vízlépcső.
Dürnstein a Wachauban
 
 

A Wachau Aggstein várából

A Nibelungengauban szelídebb dombok között kanyarog a Duna. Nevét onnan kapta, hogy a térség fontos helyszíne a középkori német eposznak, a Nibelung-éneknek, melynek szereplője a hun vezér, a "mi" Attilánk is, ki csodálatos szoborkompozícióban szerepel Tullnban (1965 fkm), ahol Attila megkérte Krimhilda kezét.
Attila megkéri Krimhilda kezét. Jobb szélen Csaba királyfi.

Itt, a Nibelungengauban élt Rüdiger von Bechelaren gróf, Attila segítője, kinek nevéből Pöchlarn nevét eredeztetik.
Ne feledjük, az "Óperencián", azaz az Enns folyó torkolatán innen vagyunk, ahol gyakran megfordultak a Kárpát-medencében államot építő magyarok is, ha nem is feltétlenül barátságosan. Attila és a magyarok: van hát bőven múltunk ezen a tájon is.
Felfelé menve a Dunán Melktől érintjük Pöchlarnt, majd több, kisebb település után elérjük Ybbset, bájos ódon belvárosával, szemben Persenbeug a sziklaszirten magasodó Habsburg uradalommal és a vízlépcsővel, mely felett már a Strudengau szépséges, hegyes vidéke kezdődik.
Ybbs
A Nibelungengau
 
Az Ybbs-Persenbeug vízlépcső
A persenbeugi Habsburg uradalom

Felejthetetlen élmény végighaladni ezen a vidéken, annak is a legfontosabb és legszebb útján, a Dunán. A vízről nézve, a vízen tartózkodva egyébként is más érzések járják át az embert. A természetközeliség, a szélesebb látóhatár csodálatos érzést adnak.
Fokozottan igaz ez a romantikus Szent Iván éj bűvkörében, a nyári napforduló idején. Amikor tüzek gyúlnak a partokon, dombokon, hegyeken, amikor fáklyák sokasága világítja meg a magaslatokat, amikor szépséges tűzijátékokat lőnek fel a nyugalom, a béke, a rend, tisztaság birodalmából, a szerethető osztrák vidék falvaiból. Hajók serege megannyi díszes, büszke kivilágítással méltósággal ereszkedik le a Dunán, hogy utasaik igazán átélhessék a fény, a világosság ünnepét, Keresztelő Szent János hírnökségét, sok évszázados európai hagyományunkat.
Tessék a nyarat az elejétől élvezni! :)
Az osztrák hajók sokaságában nekünk, magyaroknak is lesz szép díszfényünk, csillogó kéménygallérunk, ahogy egy 126 éves hajóhoz illik, rézkürttel.
 
 
 
 
 
 (Na jó. A tűzijáték fényképen sosem az igazi. Tudom, sokat fotóztam Budapesten augusztus 20-án is. :) )
 Jöjjön el erre a páratlan élményre idén 126 éves, luxuskivitelű étteremhajónkkal. Tudjuk, irigykedve bámulnak majd minket, magyarokat az osztrákok, nem lesz más, ilyen szép yacht a felvonuló konvojban. :)
A napforduló ünnepe egy este egy 5 napos utazás során, de marad a többi időre is bőven élmény. A Duna és természetes, valamint kultúrkörnyezete bőséget nyújt.
A Wachauba 2016-ban június 18-án ünneplik a napfordulót. Erre jöhet velünk úgy, hogy Pozsonytól Regensburgig hajózik, de úgy is, hogy csak a Wachautól utazik Regensburgig.
A Nibelungengau fényei június 25-én gyúlnak meg. Pont ekkorra érünk hajónkkal Regensburgból Bécsbe, majd tovább Budapestre hajózva.
A tűzijátékos esti utakon a vacsora után kedves falatkákkal, itallal lepjük meg az utazókat. A la carte módon aztán tovább fogyaszthatnak kedvükre magyarországi alsó közép árfekvés mellett. (Pl. sör: 0,5 l 500 Ft.)

Ezt most kár kihagyni! :)

2015. december 2., szerda

Elhunyt Dr. Csávossy György

Szellemi életünk, közéletünk nagy baját jelzi, hogy minden bizonnyal csak egy kicsiny kisebbség tudja, ki ment el közülünk. Bezzeg ha...., s ide most jöhetne egy csomó, ehhez a bejegyzéshez méltatlan "celeb" név, akit oly sokan ismernek.

Csávossy György erdélyi polihisztor volt: borász, agrár szakíró, költő, színműíró, tanár. Régi Temes megyei nemesi család sarja. Olyan nemesi családé, mely a legjobb értelemben volt a politikai nemzet alkotója, beleértve a most elment tagját is. A nagyapja pl. Temes megyei képviselőként az Országgyűlést, mint megrendelőt képviselte a Parlament épületének építésénél.
Életét kutatóként, oktatóként töltötte az erdélyi, partiumi borászat fellegváraiban, közben majd tucatnyi verses és esszé kötetet alkotott. Jelentős alakja az erdélyi borászat kommunizmus utáni feltámasztásának. Személyes, mindig elkísérő élményem, hogy Csávossy György szerettette meg velem az édes bort. Igaz, száraz bort gyakrabban fogyasztok, de megtaláltam magamnak a jófajta édes bor örömet okozó helyét is. Nem csak a tokaji borokét, hanem pl. a Küküllő menti édesekét is. Az általa vezetett borkóstolón elmondott felvezető beszédei után az ember mindent megkóstolt, mit ő javasolt, s bizony rámutatott az édes bor szükségességére és jelentőségére a borfogyasztásban. Kedélye, bölcsessége sugárzott. Jó magyar, jó szakember volt. Alkotott, tanított, nekünk dolgunk, hogy őt halála után is meghallgassuk.
Dr. Csávossy György 90 évesen hagyott itt minket. Köszönjük neki, hogy figyelmünket ráirányította az erdélyi borkultúrára, melynek ápolását a magunk szerény módján segíteni fogjuk.
Isten Vele, nyugodjék békében.

2015. november 5., csütörtök

Regensburgból Budapestre - hajóval

"Hát ilyen még nem volt!" - áradt ránk a reklámmondat valamikor a '90-es évek végén, hirdetve egy pénzügyi "terméket".
Bizony, ez a mondat jut eszembe, amikor a Nagyérdemű figyelmébe ajánlom Regensburg-Bécsi Erdő-Budapest hajóutunkat. Mert ismereteim szerint ilyen tényleg nem volt még magyar hajóval. Sőt, 1945 óta szinte biztosan nem járt magyar személyhajó Regensburgban. (Teszem hozzá, az elmúlt 20 évet tekintve azt hiszem Passauban is csak mi.) Amikor hazaindultak a háború elől Németországba menekített személyhajóink a bajor vizekről valamikor 1945-46-ban, akkor értelemszerűen utasok nélkül jöttek.
Most tehát teljesen új, s úgy vélem gazdag programot kínálunk, a Duna szinte teljes, Budapest feletti  hajózható szakaszát bejárva. Szinte, mert a Duna Kelheimig hajózható, de a Regensburg-Kelheim közötti 36 km-t több ok miatt is kihagyni kényszerülünk. Az egyik ok az, hogy annyival tenné drágábbá az utat, amennyit ez a rövidke szakasz nem ér meg. Mi a személyhajózás magas költségei mellett is még megfizethető utat akartunk szervezni. Hiszen a szállodahajók bő választékában természetesen találhatnak olyan külföldi hajókat, melyekkel ez az út luxuskörülmények között megtehető, de azok ára a 3-4000 eurótól a csillagos égig terjed, és a Dunát látni akaróknak nem kínálnak alternatívát, mivel sokszor mennek éjjel, s nappal állnak egy-egy városban.
Mi egy kicsi, ám luxuskivitelű hajót kínálunk, melynek gyomrában rendkívül korszerű konyha is üzemel, elérhető áron kínálva ételeket, italokat. (Egy úton lévő hajón hol kap 1000-1500 Ft-ért ebédet?)
Hajónk amellett, hogy szép, megbecsülendően szép korú is, 2016-ban már 121 éves lesz, bár 2011-ben újjászületett. A XX. század történelmének minden hányattatása követhető "életútján", utasainknak ezeket is el fogjuk mesélni.
A hajó megtekinthető ITT és ITT. Egyébként 32 m hosszú, 130 tonnás, és a politikai, üzleti élet vezetőinek kedvelt rendezvényhelyszíne, évek óta utasaink megszeretett hajója, s ha a szakácsokról dicsérő költemények születnének, lenne már egy kötetünk is.

Utunk 5 napjából az elsőn autóbusszal Németországba utazunk, megnézve útközben a káprázatos melki apátságot és Passau történelmi óvárosát, benne első királynénk, Gizella sírjával. A következő négy napban 413 km hosszan járjuk be a Dunát, felkeresve városokat, látnivalókat, a régebben a vízállásjelentésből ismert Engelhartszell-t, aztán Linz-et és Ybbs-Persenbeugi-i vízierőművet.
 
 
Sőt, részt veszünk a nyári napforduló ünnepén a Duna Niebelungengau-nak nevezett szakaszán, mely a Strudengau és a Wachau között fekszik. A régió a nevét onnan kapta, hogy fontos színtere a Niebelung legendának, amely a középkori német irodalomból az egyetlen fennmaradt eposz, germán eredettörténet, mely hozzánk is kapcsolódik áttételesen, mivel Krimhilda második férje Attila, hun vezér. (Bővebben majd a hajón... :) )
A napfordulós ünnep során sötétedés után a hajók konvojban haladnak Ybbstől lefelé, miközben a partokon tüzek gyúlnak, a településekről tűzijátékot lőnek fel. Rendkívüli alkalom, hogy ezen részt vehetünk. Csak tájékoztatásul: egy osztrák hajóra egy jegy ilyenkor kb. 60-80 euróba kerül. Nálunk 4.400 Ft-ba, azaz kb. 14 euróba! (Az alábbi napfordulós képek készítője: Donau Niederösterreich / Martina Siebenhandl)
 
 

Ötödik nap végighajózunk a Wachau vidékén, megnézzük Aggstein várából a Wachau elbűvölő panorámáját, sétálunk a "kéktornyú" Dürnsteiben, majd tovább hajózunk a Bécsi Erdőig, Tulln városáig, ahol ismét találkozunk a Niebelung történettel, mivel Attila és Krimhilda szobránál szállunk ki hajónkról, Attila ugyanis itt kérte meg a vélhetően bájos germán hölgy kezét. Utunk során képet kapunk a dunai hajózás múltjáról, jelenéről, bepillantást nyerünk a hajózás kulisszatitkaiba.
 

Tulln után autóbusszal hazautazunk, de lehetőség van arra is, hogy továbbhajózzunk Budapestig, újabb 312 km-t megtéve. Ebben az esetben Tulln közelében alszunk, majd áthaladunk Bécsen és Dévénynél behajózva a Kárpát-medencébe éjszakázunk Pozsonyban. Megnézzük a koronázóvárost, majd onnan utolsó napunkon elindulva sok ismerettel gyarapodunk a dunai vízlépcsőket illetően, különösen tekintettel a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszerre, majd este elérjük Budapestet. Persze útközben megannyi érdekesség és információ vár még ránk, mellékágak, Győr-Gönyü, a komáromi erőd, Esztergom és a Duna-kanyar vidéke.

Hát ilyen még nem volt! Ki tudja lesz-e még? Most ne hagyja ki!
A programot, árakat, tudnivalókat itt találja: REGENSBURG-BUDAPEST

2015. október 3., szombat

Erdélyország fővárosa

Melyik város Erdély fővárosa? Jó, bár talán nem korrekt kérdés volna egy kvízműsorban. A válasz több okból is nehéz. Részben azért, mert a különböző korokat nézve beszélhetünk Erdélyről, mint egy ország tartományáról, akár közigazgatási értelemben, beszélhetünk róla, mint egy földrajzi, történelmi egységről, de beszélhetünk róla a fejedelemség korszakában mint önálló államról (melynek ténylegesen is van fővárosa), másrészt beszélhetünk közigazgatási, gazdasági, vagy kulturális értelemben vett fővárosról, azaz fővárosokról.
És újabb kérdés lehetne az is, mely területek tartoznak Erdélyhez, hiszen ez is koronként változott, ma kiterjesztően, s tán nem is helyesen, a Magyarországtól elcsatolt hatalmas területet értjük alatta, Erdéllyel, a Partiummal, a Bánsággal egyetemben.
Nézzük megy az Erdély szép című oldalról kölcsönvett térképet, mely ábrázolja az 1500-as évekbeli "határt" és a mai határt is:


Próbálván leegyszerűsíteni a választ, azt mondjuk, méretei, gazdasága, kultúrája miatt Kolozsvárt szokták Erdély fővárosának nevezni. Egyet is értünk, Kolozsvár a nagybetűs központ.
A történelmi főváros azonban, különösen igazgatási értelemben, Gyulafehérvár. Akkor is, ha az önálló államiság időszakában a fejedelmek hol itt, hol ott tartották udvarukat, akkor is, ha a Habsburg korszakban a tartomány kormányzója sokszor Nagyszebenben székelt.
Gyulafehérvár az 1000-1100 évvel ezelőtti berendezkedéskor a magyar fejedelmet, majd királyt képviselő gyula székhelye volt. A gyula már a honfoglalás előtt is magas méltóság volt a magyar államszervezetben, később rábízták a hegyes-erdős tartomány, Erdély vezetését. A gyula tisztség alakult később át vajdává, a tisztség viselője az elnevezéstől függetlenül mindig az ország erős embere volt.
Az ország Mohács utáni szétszakadásától kezdve kialakuló Erdélyi Fejedelemség fejedelmi városa Gyulafehérvár, itt választották meg az utolsó erdélyi fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet is. S később a legtöbbet innen kormányozta Erdélyt az osztrák császár (magyar király) nagy hatalmú gubernátora is.

Gyulafehérvár magyar neve a történelmi előzmények alapján könnyen érthetővé válik, hiszen a fehér és a vár meg már korábban megvolt, a Gyulát meg hozta a gyula. A rómaiak Apulumnak, a szlávok Belgrádnak nevezték, később a németek Weißenburgnak (majd Károly császár iránti tiszteletből Karlsburgnak hívták), a románok meg lefordították a magyar nevet, s így lett Alba Iulia.

Gyulafehérvár sajnos nem sokszor kerül a hazai turista erdélyi útjának programjába. Kicsit távolabb van mind a Kolozsvár-Marosvásárhely „főcsapástól”, mind a Déva-Nagyszeben főúttól. Pedig érdemes felkeresni.

A ma látható Gyulafehérvár, illetve annak belső része, mely tulajdonképpen maga a vár, több korszakot is felidéz. (A váron kívüli várossal talán egyszer majd A szocialista Románia építészete címet viselő bejegyzésben foglalkozunk, már ha lesz ilyen.)
A vár azért is roppant látványos és felkeresendő, mert egészen épen megmaradt. Első pillantásra a Habsburg-korszak várépítése a meghatározó az 1700-as évek elejéről. A Rákóczi szabadságharc után az osztrákok igyekeztek erős székhelyet kialakítani, a régi várat korszerűsítették, a sokszögű, új-olasz (más néven füles-) bástyás kialakítást ágyúdombokkal, bástya-teraszokkal erősítették, úgy, ahogy a korabeli tüzérség fejlettsége megkívánta. Azaz egyre kevésbé a falak magassága, inkább a vastagsága, tagoltsága volt a fontos. Ekkoriban ugyanis már a tüzérség nem igazán engedte a rohamozókat közel a falakhoz, viszont az ellenséges tüzérségnek nem volt mit lőnie a téglából épült, földdel töltött bástyákon.
Nézzük meg, szintén kölcsönvett képpel madártávlatból:
A különböző védőövek, falak közötti szorosokból szépen tanulmányozható a korszerű várépítészet. Képek a nyugati és keleti oldalról.

Ha keletről közelítjük meg a várat, utunk a Károly kapukon át vezet. Ezek az 1711-40 között uralkodó VI. Károly német-római császár, III. Károly néven magyar király dicsőségét hirdetik.
Az alsó kapu, majd a kapuk közötti díszes oszlopok, majd a felső kapu:

A felső kapu előtt más is van. Ismét jöhetne egy kvízkérdés, vajon mi, a Romániában gyakrabban utazóknak mondjuk a következő válaszlehetőségeket adnánk: 1. Avram Iancu szobra, 2. Horea, Closca és Crisan emlékműve, 3. Romulus és Remus a farkassal, 4. Vitéz Mihály (pardon: Mihail Viteazu).
Nos a helyes választ jelen esetben a 2-es válaszra tippelő adná. Itt végezték ki ugyanis a román történelem hőseivé avanzsált haramiákat. (Érdekes: a magyar történelem oktatásban mindig csak Horea és Closca nevét emlegették, vajon Crisan miért maradt ki?) Ők lázadó parasztvezérek voltak, útjuk nyomán nem kevés vér folyt, de tökéletesen beilleszthetőek voltak a munkásmozgalom történetébe, ahol az osztályharc Spartacustól rajtuk keresztül a kommunistákig ívelt. A beillesztés jól sikerült, emlékművük ma is a császár kapuja előtt magasodik. Lássuk hát erősen megkopott emlékművet:
És akkor menjünk be a várba!
A kapunál barokkos egyenruhában "katona" beszélget a turistákkal. (A város érezhetően nagyon hangsúlyozza múltját, nagyon igyekszik erre turisztikai látványosságot, kulturális gazdagságot építeni. Ha meg felbukkan egy történelmi akadály, netán egy tény, mely nem való a nemzeti puzzléba, akkor azt nagy rutinnal lépik át.)
Beljebb menve a kormányzósági katonaváros épületei sorakoznak. Még ma is van itt egy (elhagyott?) bázisa a román hadseregnek, kapuja, vakolata, ablakai a szocialista Románia utcaképét idézve ordítanak az ellenséges kémek felé. Egyébként a várnegyed a tisztaság, a rend képét sugározza.


A várnegyedet úton-útfélen szobrok díszítik. Jó szobrok. Témájuk általában egy őrt álló, vagy éppen társadalmi életet élő katona, vagy papok, szerzetesek. Mi mást is ábrázolhatnának egy katona városban, egy egyházi központban?



A várnegyed közepe tele jeles épületekkel. Itt van mindjárt az egyik előző képen a háttérben látható Babilon-palota, mely nevét hatalmas méretei miatt kapta. 1851-ben épült eklektikus stílusban, 1888 óta múzeum, ma a román nemzeti egyesülés múzeuma.
Átellenben a fejedelmek háza. Megdobban az ember szíve, ebben az épületben élt, intézkedett, dolgozott megannyi fejedelmünk akkor, amikor ők képviselték az önálló magyar államiságot.  Székely Mózes, Bethlen Gábor, Rákóczi György, Báthori András és még sorolhatnánk.

A téren áll Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem szobra is (a kvízben itt ez lenne a jó válasz), aki 1599-ben éppen Mindenszentek napján vonult be véres erdélyi hadjárata során Gyulafehérvárra. Majd 11 hónapig Erdély ura volt, aztán kissé később diplomáciai hintapolitikája következményeként Bécs megölette. Hatalmas vágyaiból, terveiből hatalmas román múlt született.
Még mindig nem menve a számunkra legfontosabb helyre vessünk egy pillantást a Monarchia korszakának tiszti kaszinójára. Fontos helyszín, Románia legnagyobb nemzeti ünnepe is ehhez kötődik. Itt mondták ki az akkor éppen összegyűlők 1918. december 1.én Erdély Romániával történő egyesülését. A gyűlés reprezentatív volta kérdés, s az is, a határozatok ránk nézve kevéske pozitív részét miért nem tartják be azóta sem? Lássuk hát a helyet, második "mohácsunk" helyszínét! Előtte a román "nagyok" szobrai:
A tiszti kaszinó mögött van a Babilon-palota, mögötte az 1922-ben épült ortodox székesegyház. A román nemzeti mitológia központjában járunk. A székesegyház emlékeztet arra, hogy Vitéz Mihály az 1600-as évek elején ortodox templomot építtetett a városban (vélhetően udvarának, mert más ortodox akkor itt nem volt), emlékeztet a parasztfelkelőkre, s emlékeztet arra is, hogy itt koronázták meg Nagy-Románia királyát, Ferdinándot (akit a német Hohenzollern családból hívtak trónra). A székesegyház a várnegyed méreteihez képest monumentális.

Az ortodox székesegyház mellett áll a római katolikus székesegyház. Nem 1922-ben épült.
Közeledve hozzá még jobban dobog a szívünk.
Gyulafehérvár a 10, Szent István által alapított püspökség egyike. 1009-ben jött létre. Ekkoriban épült az első templom, majd a második Szent László idejében. A tatárjáráskor ez is részben elpusztult, majd a újjáépítettek, majd a nem sokkal korábban behívott szászok égették fel, majd újra felépül. Gótikus bővítéseit Hunyadi János végezteti el. S később, az évszázadok során mindig alakul egy kicsit.
S ma is ott áll, a mára etnikailag is román város közepén, magyar szigetként, az erdélyi katolicizmus és kultúra 1006 éves központja. A majdnem magyarországnyi méretű egyházmegye székhelye 1991 óta főegyházmegye, azaz érsekség.
A Szent Mihály székesegyház:



A székesegyház lélekemelő főhajója:


Számtalan világi, egyházi vezetőnk nyugszik a székesegyházban. Sok esetben nem is tudjuk, hogy hol. Sok esetben nem is katolikusok, hanem protestánsok. A következő képeken emléktáblák (a ragyogó elme Fráter György bíboros, diplomata, Bethlen Gábor és Bocskai István fejedelmek) és Hunyadi János kormányzó, a törökverő, a nándorfehérvári hős sírja. (Vannak rajta román nemzeti szalagok is, őt beillesztették a román történelembe, természetesen románként.) Közelebb lépve felfedezhetjük a magyarországi bencés diákok koszorúját is.
A templom alatti kriptában nyugszik Erdély egyik legnagyobb püspöke, Márton Áron, aki az 1938-80 közötti rendkívül nehéz korszakban vezette az egyházmegyét, volt népének áldozatos pásztora.


A templomot sok román turista is felkeresi. Hunyadi ide, vagy oda, a vendégkönyvbe tett bejegyzések azt mutatják, tán ma is csak álom a jó együttműködés, a mai kihívásokban a szövetkezés. Pedig volna közös ügyünk bőven. Bizony, a hamisítás, a hazugság, a rombolás is "épít", ha nem is jót, nem is szépet, nem is hasznosat.
A bejegyzések magyarul:
 Szép, csak kár. Azért mégis csak Romániában vagyunk. Román föld, román kő, román vér, román lélek. Nálunk Romániában utcákat neveznek el a magyar háborús bűnösökről. Kár.

Nagyon szép. Szégyen a helyi hatóságokra nézve. Nem Magyarországon, hanem Romániában vagyunk
.


A templom mellett az érseki palota. Az érsekség és a hozzá tartozók alkotják ma tulajdonképpen Gyulafehérvár magyarságát.

A székesegyház után elérjük a vár nyugati kapuját.
Érdemes azonban kitérőt tenni a várnegyed északi részébe. Hangulatos utcák, nagyobb középületek, paloták, kisebb polgári házak. Az arra járó nem is sejti, egész háztömb is van magyar, illetve katolikus tulajdonban. A román város közepén működnek a magyar egyházi intézmények: teológia, kollégium, vendégszállások, segélyszervezet, konyha, étkező, papi lakások, levéltár, irodák stb. Innen kormányozzák több százezer hívő lelki gondozását, oktatását, segítését, szóval az erdélyi magyar lét egy jó részét.
Igaz, az Apor család (sarja Boldog Apor Vilmos győri mártír püspök is) palotája a román egyesülés nevét viselő egyetem központja, mellette a Batthyáneum épülete magasodik.
Az Apor-palota:
És a  Batthyáneum:
De mi is ez a Batthyáneum? Ez a gróf Batthyány Ignác püspök által alapított könyvtár és gyűjtemény. Az épület egykor a trinitárius (rabkiváltó rend, történetük roppant érdekes, érdemes utánanézni) szerzetesek kolostora volt, feloszlatásuk után vette meg az épületet a neves püspök gyűjteményének. Nézzünk meg egy kölcsönvett belső képet, bejutni ugyanis nem könnyű, csak a bukaresti engedéllyel rendelkezők léphetnek be az erdélyi tudományosság eme szentélyébe.
A Batthyáneum annak ellenére rengeteg könyvet, kódexet, levéltári anyagot, ősnyomtatványt őriz, hogy korábban sok anyagot eladtak, elszállítottak. Az anyag kb. 65%-a magyar, 10%-a német, 25%-a latin nyelvű. Az ott dolgozó románok  - tisztelet az üdítő és tudós, jóindulatú kivételnek - épp ezen nyelveket nem beszélik. De ők őrzik, "kezelik" (?).
(Batthyány Ignác háttérben lévő szobrára való adakozást az egyik művelt, román könyvtárőr kezdeményezte, mondván, a városban már van sok szobor, csak azt nem örökítették meg, aki tett is valamit. Diákjai, és a Batthyány család leszármazottai adakoztak.)
Az erdélyi egyházmegye visszaigényelte e fontos intézményt, első fokon visszakapta, másodfokon nem, most a messzi Strassbourgban az ügy...Régen már.

 Végezetül pár adat Gyulafehérvár etnikai összetételét illetően:
1910-ben 11 616 lakosából 5226 magyar (44,98%), 5170 román (44,50%), 792 német (6,81%) és 287 cigány (2,47%) volt.  2002-ben 66 406 lakosából 62 722 román (94,45%), 1836 magyar (2,76%; lényegében a római katolikus érsekség személyzete és hozzátartozóik), 1475 cigány (2,22%) és 217 német (0,32%) volt. Beszédes adatok, bennük a XX. század.

Gyulafehérvár szép! Őszinte köszönet érte a városnak, mai román vezetőinek is. Európai színvonalon hozták helyre az elmúlt években a várnegyedet, bőven méltó arra, hogy felkeresse az érzelmileg kevésbé kötődő turista is.
Gyulafehérvár a miénk is. Akkor is, ha ezt sok román turista nem tudja. A fontos az, hogy mi tudjuk! Egyházi központunk, jövőnk egyik építő szentélye, múltunk fontos emlékhelye, nagyjaink sírja.
Ha kérdeznek róla egy kvízben, mondjunk csak annyit: fontos város, annyira, amennyire Székesfehérvár, vagy Esztergom, vagy Visegrád.

(Javaslat gyulafehérvári utazáshoz: Dél-Erdély csodái.)