2012. március 10., szombat

Rombol a tűz, rombolnak a barbárok

Aki régóta kulturális utazásokat szervez, az nagy eséllyel nem csupán azért csinálja, mert ez a megélhetés. Nyilván fontos számára a kultúra, és a kultúra nem csupán a művészeteket, az irodalmat jelenti. Jankovics Marcellal egyetértve, a kultúrába beletartozik szinte minden, ami értékes, így az épített és természeti örökségünk is, sőt annak óvása, kezelése, szeretete is.
Ma épp azon igyekeztem, hogy tüntetve tiltakozzak a kultúra rombolása ellen, amikor egy barátomtól sms jött: lángokban Krasznahorka vára. Azonnal nethez, nem kellett sokat keresgélnem. A tragikus hír mindenütt címoldalon. Valamitől kigyulladt "Krasznahorka büszke vára". Pont a választások napján? - morfondírozok.

Kétszer jártam a teljesen ép és szép várban. Az első alkalom különösen mély nyomott hagyott bennem útitársaim miatt. Egy idős házaspárral másztam felfelé a kapuhoz. Úgy hívták őket, hogy Püski Sándor és neje, Ilonka...
Bízom benne, hogy a vár helyreállítható lesz, meg is csinálják, s hogy a benne lévő gyűjtemény megmenekül.

A szomorú hírt forgatva fejemben tüntetésre mentem. Tüntetésre, mely végső, vagy végső előtti eszköz a kulturálatlanság elleni küzdelemben. Tüntetésre, mert kicsiny korom óta várbolond vagyok, mert szeretem a műemlékeket, mert munkám ezek bemutatása, célom, hogy mind többen mind több szépségünkre rácsodálkozzanak itthon, a Kárpát-medencében, mert idén lesz a 15. nyár, amikor utazások gazdag választékát kínáljuk műemlékeink megismerésére.
A történet szinte hihetetlen. Roppant tömören: Győr egykori, hatalmas, erős és szép várának egy kis része megvan, a város ékköve, mindenféle turisztikai anyagokban ennek fényképeivel csalogatják ide a kultúrára kíváncsi utazókat.
 A vár nagy részét elbontották, mint oly sok városban, ahol a fal akadály volt, vagy akadálynak tartották a XIX. század második felében, vagy a XX. század elején. A vár egy harmadik, a meglévővel nagyjából azonos méretű, sőt, ahhoz közvetlenül kapcsolódó része pedig a föld alatt van. Egyszerűen betemették, feltöltötték valamikor az 1930-as években.

Győr sokak tudatában úgy él, mint egy iparváros. Nem is szokták Szegeddel, Péccsel egy lapon emlegetni, holott - kevesen tudják - az ország műemlékekben harmadik leggazdagabb városa. Barokk belváros, reneszánsz vár, Székesegyházában megjelenik a gótika is.
Győr szerepe a török korban rendkívüli. Európa és egyben a kereszténység védőbástyája. A kisebb várakból álló Észak-dunántúli várvonaltól északra elhelyezkedő központi erősség. A török előrehatolásával párhuzamosan mindig erősítik. Ahogy a "tüntetés" egyik nagyszerű előadójától hallhatjuk, mai szóval "uniós forrásokból", hiszen az erődítés jelentős költségeiből részt vállaltak nyugati államok és 3 pápa is.
Győr mindössze 3,5 évig volt török kézen. Fontosabb volt annál, semhogy megengedhető lett volna az akkori barbárok tartós berendezkedése. 1598-ban foglalta vissza Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf. Nagyszerű szobruk ma az 1978-ban sok-sok önkéntes munkával helyreállított külső bástyafalnál áll.

A vár mai állapotában a reneszánsz korszakának korszerűségét mutatja. Ún. új-olaszbástyás, más néven fülesbástyás vár. A korábbi korszakok várai visszafelé haladva ó-olaszbástyás, rondellás, külső tornyos, belső tornyos rendszerűek. A várépítészet a tüzérség fejlődésével párhuzamosan alakult. (A fülesbástyára ma újabb kifejezést is tanultam: szögleterőd.) Lényege, hogy a bástyát úgy alakították ki, lőni lehessen a közbenső falak vonalában is, meggátolva a felmászást, betörést. A reneszánszban érte el a várépítészet a csúcsot, utána szép lassan átvette szerepét az erőd építészet, illetve az annak is alapját képező, a híres francia generálisról elnevezett Vauban-rendszer (ld.: Pétervárad, Temesvár, később Komárom és a budapesti Citadella.)
A győri bástyák a mai Magyarországon a reneszánsz katonai építészet legkiemelkedőbb darabjai. De tágabb kitekintésben is több szempontból egészen egyedülállóak.

Mi hát akkor a baj?
"Csupán" annyi, hogy teljesen hihetetlen módon, most, 2012-ben, a mai barbárok ezt nem feltárni, bemutatni és használni szeretnék, hanem elbontani. Azért, hogy garázst építhessenek kb. 250 autónak. Igen, jól hallja az olvasó. (Teszem hozzá mindezt azután, hogy a helyszíntől 50 méterre most szüntettek meg kb. 500 parkolóhelyet.)

Nem, nem politikáról van szó. Illetve nem olyan értelemben, ahogy azt a barbárok használják, miszerint városi pártpolitikai viaskodásnak tekintik az ügyet. Sőt, sajnos úgy tűnik, a barbárok minden pártban ott ülnek, mert egyik sem emelte fel szavát.
Igen, a szó eredeti értelmében bizony politikáról, azaz a polisz, azaz a város ügyeivel való foglalkozásról van szó. Ebben az értelemben pedig minden véleményalkotásra képes polgárnak dolga politizálni.

Ez a blog nem tud terepet adni a probléma és a helyszín részletes műszaki ismertetésének, a városi adok-kapok véleményeknek, de nem is feladata. Sőt, sokkal jobb, ha egyfajta madártávlatból a lényegre koncentrál és megpróbálja pár kérdéssel megvilágítani az igazságot:
- Létezhet-e olyan városfejlesztési érdek 2012-ben, amely jelentős műemlék elpusztításával valósítható, valósítandó meg?
- Ha igen, ebbe a körbe tartozhat-e bármilyen körülmények között egy garázs?
- Hogyan lehetséges ezen kérdések komoly felmerülése mai, kifinomultnak hitt műemlékvédelmi rendszerünkben?
- Hogyan lehetséges, hogy egy reneszánsz vár elpusztításáról szóló döntések úgy haladnak előre, mint kés a vajban? Nincs itt valami nagyon mély és nagyon nagy baj?

A Dunakapu térről van szó. Innen a kedvelt őstermelői piacot elirtották, majd hosszas nyomásra, nagy nehezen régészeti feltárásba kezdtek ott, ahol a barbárok szerint nincs semmi, aztán a régészek ezt találták.


A városvédők makettet is csináltak, bemutatva, milyen sokrétűen lehetne használni a hatalmas bástyát kazamatáival, teraszaival egyetemben és bemutatva azt is, hol lehetne parkolni rombolás nélkül.

Ezzel szemben a semmitmondó látványterv a garázs feletti rendezvény-térről, mely elrendezés bárhol megvalósítható, mely semmiféle értéket nem hordoz. A barbárok munkája, borítékolhatóan rövid időre emléket állítva nekik, örök időkre pusztítva az értéket.
A győri vár és visszafoglalói nagyszerűségét idézte ma egy 1599-ből származó regős ének:


Aki bővebben szeretne tájékozódni, annak melegen ajánlom a témáról szóló nagyszerű tanulmányt szépséges képekkel, ábrákkal, mely itt érhető el: Győri vár
Marad a reménykedés, hogy a krasznahorkai tűz után Győrben nem a barbárok fognak pusztítani.
Addig is utazzanak velünk a 72 vármegye sorozatban is, pl. Győrbe. És tiltakozzanak az abszurd ellen. Az olyan abszurd ellen, amiről eddig azt hittük, környékünkön csak Szabadkán lehetséges (ld. korábbi bejegyzésünket).