Aki régóta kulturális utazásokat szervez, az nagy eséllyel nem csupán azért csinálja, mert ez a megélhetés. Nyilván fontos számára a kultúra, és a kultúra nem csupán a művészeteket, az irodalmat jelenti. Jankovics Marcellal egyetértve, a kultúrába beletartozik szinte minden, ami értékes, így az épített és természeti örökségünk is, sőt annak óvása, kezelése, szeretete is.
Ma épp azon igyekeztem, hogy tüntetve tiltakozzak a kultúra rombolása ellen, amikor egy barátomtól sms jött: lángokban Krasznahorka vára. Azonnal nethez, nem kellett sokat keresgélnem. A tragikus hír mindenütt címoldalon. Valamitől kigyulladt "Krasznahorka büszke vára". Pont a választások napján? - morfondírozok.
Kétszer jártam a teljesen ép és szép várban. Az első alkalom különösen mély nyomott hagyott bennem útitársaim miatt. Egy idős házaspárral másztam felfelé a kapuhoz. Úgy hívták őket, hogy Püski Sándor és neje, Ilonka...
Bízom benne, hogy a vár helyreállítható lesz, meg is csinálják, s hogy a benne lévő gyűjtemény megmenekül.
A szomorú hírt forgatva fejemben tüntetésre mentem. Tüntetésre, mely végső, vagy végső előtti eszköz a kulturálatlanság elleni küzdelemben. Tüntetésre, mert kicsiny korom óta várbolond vagyok, mert szeretem a műemlékeket, mert munkám ezek bemutatása, célom, hogy mind többen mind több szépségünkre rácsodálkozzanak itthon, a Kárpát-medencében, mert idén lesz a 15. nyár, amikor utazások gazdag választékát kínáljuk műemlékeink megismerésére.
A történet szinte hihetetlen. Roppant tömören: Győr egykori, hatalmas, erős és szép várának egy kis része megvan, a város ékköve, mindenféle turisztikai anyagokban ennek fényképeivel csalogatják ide a kultúrára kíváncsi utazókat.
A vár nagy részét elbontották, mint oly sok városban, ahol a fal akadály volt, vagy akadálynak tartották a XIX. század második felében, vagy a XX. század elején. A vár egy harmadik, a meglévővel nagyjából azonos méretű, sőt, ahhoz közvetlenül kapcsolódó része pedig a föld alatt van. Egyszerűen betemették, feltöltötték valamikor az 1930-as években.
Győr sokak tudatában úgy él, mint egy iparváros. Nem is szokták Szegeddel, Péccsel egy lapon emlegetni, holott - kevesen tudják - az ország műemlékekben harmadik leggazdagabb városa. Barokk belváros, reneszánsz vár, Székesegyházában megjelenik a gótika is.
Győr szerepe a török korban rendkívüli. Európa és egyben a kereszténység védőbástyája. A kisebb várakból álló Észak-dunántúli várvonaltól északra elhelyezkedő központi erősség. A török előrehatolásával párhuzamosan mindig erősítik. Ahogy a "tüntetés" egyik nagyszerű előadójától hallhatjuk, mai szóval "uniós forrásokból", hiszen az erődítés jelentős költségeiből részt vállaltak nyugati államok és 3 pápa is.
Győr mindössze 3,5 évig volt török kézen. Fontosabb volt annál, semhogy megengedhető lett volna az akkori barbárok tartós berendezkedése. 1598-ban foglalta vissza Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf. Nagyszerű szobruk ma az 1978-ban sok-sok önkéntes munkával helyreállított külső bástyafalnál áll.
A vár mai állapotában a reneszánsz korszakának korszerűségét mutatja. Ún. új-olaszbástyás, más néven fülesbástyás vár. A korábbi korszakok várai visszafelé haladva ó-olaszbástyás, rondellás, külső tornyos, belső tornyos rendszerűek. A várépítészet a tüzérség fejlődésével párhuzamosan alakult. (A fülesbástyára ma újabb kifejezést is tanultam: szögleterőd.) Lényege, hogy a bástyát úgy alakították ki, lőni lehessen a közbenső falak vonalában is, meggátolva a felmászást, betörést. A reneszánszban érte el a várépítészet a csúcsot, utána szép lassan átvette szerepét az erőd építészet, illetve az annak is alapját képező, a híres francia generálisról elnevezett Vauban-rendszer (ld.: Pétervárad, Temesvár, később Komárom és a budapesti Citadella.)
A győri bástyák a mai Magyarországon a reneszánsz katonai építészet legkiemelkedőbb darabjai. De tágabb kitekintésben is több szempontból egészen egyedülállóak.
Mi hát akkor a baj?
"Csupán" annyi, hogy teljesen hihetetlen módon, most, 2012-ben, a mai barbárok ezt nem feltárni, bemutatni és használni szeretnék, hanem elbontani. Azért, hogy garázst építhessenek kb. 250 autónak. Igen, jól hallja az olvasó. (Teszem hozzá mindezt azután, hogy a helyszíntől 50 méterre most szüntettek meg kb. 500 parkolóhelyet.)
Nem, nem politikáról van szó. Illetve nem olyan értelemben, ahogy azt a barbárok használják, miszerint városi pártpolitikai viaskodásnak tekintik az ügyet. Sőt, sajnos úgy tűnik, a barbárok minden pártban ott ülnek, mert egyik sem emelte fel szavát.
Igen, a szó eredeti értelmében bizony politikáról, azaz a polisz, azaz a város ügyeivel való foglalkozásról van szó. Ebben az értelemben pedig minden véleményalkotásra képes polgárnak dolga politizálni.
Ez a blog nem tud terepet adni a probléma és a helyszín részletes műszaki ismertetésének, a városi adok-kapok véleményeknek, de nem is feladata. Sőt, sokkal jobb, ha egyfajta madártávlatból a lényegre koncentrál és megpróbálja pár kérdéssel megvilágítani az igazságot:
- Létezhet-e olyan városfejlesztési érdek 2012-ben, amely jelentős műemlék elpusztításával valósítható, valósítandó meg?
- Ha igen, ebbe a körbe tartozhat-e bármilyen körülmények között egy garázs?
- Hogyan lehetséges ezen kérdések komoly felmerülése mai, kifinomultnak hitt műemlékvédelmi rendszerünkben?
- Hogyan lehetséges, hogy egy reneszánsz vár elpusztításáról szóló döntések úgy haladnak előre, mint kés a vajban? Nincs itt valami nagyon mély és nagyon nagy baj?
A Dunakapu térről van szó. Innen a kedvelt őstermelői piacot elirtották, majd hosszas nyomásra, nagy nehezen régészeti feltárásba kezdtek ott, ahol a barbárok szerint nincs semmi, aztán a régészek ezt találták.
A városvédők makettet is csináltak, bemutatva, milyen sokrétűen lehetne használni a hatalmas bástyát kazamatáival, teraszaival egyetemben és bemutatva azt is, hol lehetne parkolni rombolás nélkül.
Ezzel szemben a semmitmondó látványterv a garázs feletti rendezvény-térről, mely elrendezés bárhol megvalósítható, mely semmiféle értéket nem hordoz. A barbárok munkája, borítékolhatóan rövid időre emléket állítva nekik, örök időkre pusztítva az értéket.
A győri vár és visszafoglalói nagyszerűségét idézte ma egy 1599-ből származó regős ének:
Aki bővebben szeretne tájékozódni, annak melegen ajánlom a témáról szóló nagyszerű tanulmányt szépséges képekkel, ábrákkal, mely itt érhető el: Győri vár
Marad a reménykedés, hogy a krasznahorkai tűz után Győrben nem a barbárok fognak pusztítani.
Addig is utazzanak velünk a 72 vármegye sorozatban is, pl. Győrbe. És tiltakozzanak az abszurd ellen. Az olyan abszurd ellen, amiről eddig azt hittük, környékünkön csak Szabadkán lehetséges (ld. korábbi bejegyzésünket).
Ma épp azon igyekeztem, hogy tüntetve tiltakozzak a kultúra rombolása ellen, amikor egy barátomtól sms jött: lángokban Krasznahorka vára. Azonnal nethez, nem kellett sokat keresgélnem. A tragikus hír mindenütt címoldalon. Valamitől kigyulladt "Krasznahorka büszke vára". Pont a választások napján? - morfondírozok.
Kétszer jártam a teljesen ép és szép várban. Az első alkalom különösen mély nyomott hagyott bennem útitársaim miatt. Egy idős házaspárral másztam felfelé a kapuhoz. Úgy hívták őket, hogy Püski Sándor és neje, Ilonka...
Bízom benne, hogy a vár helyreállítható lesz, meg is csinálják, s hogy a benne lévő gyűjtemény megmenekül.
A szomorú hírt forgatva fejemben tüntetésre mentem. Tüntetésre, mely végső, vagy végső előtti eszköz a kulturálatlanság elleni küzdelemben. Tüntetésre, mert kicsiny korom óta várbolond vagyok, mert szeretem a műemlékeket, mert munkám ezek bemutatása, célom, hogy mind többen mind több szépségünkre rácsodálkozzanak itthon, a Kárpát-medencében, mert idén lesz a 15. nyár, amikor utazások gazdag választékát kínáljuk műemlékeink megismerésére.
A történet szinte hihetetlen. Roppant tömören: Győr egykori, hatalmas, erős és szép várának egy kis része megvan, a város ékköve, mindenféle turisztikai anyagokban ennek fényképeivel csalogatják ide a kultúrára kíváncsi utazókat.
A vár nagy részét elbontották, mint oly sok városban, ahol a fal akadály volt, vagy akadálynak tartották a XIX. század második felében, vagy a XX. század elején. A vár egy harmadik, a meglévővel nagyjából azonos méretű, sőt, ahhoz közvetlenül kapcsolódó része pedig a föld alatt van. Egyszerűen betemették, feltöltötték valamikor az 1930-as években.
Győr sokak tudatában úgy él, mint egy iparváros. Nem is szokták Szegeddel, Péccsel egy lapon emlegetni, holott - kevesen tudják - az ország műemlékekben harmadik leggazdagabb városa. Barokk belváros, reneszánsz vár, Székesegyházában megjelenik a gótika is.
Győr szerepe a török korban rendkívüli. Európa és egyben a kereszténység védőbástyája. A kisebb várakból álló Észak-dunántúli várvonaltól északra elhelyezkedő központi erősség. A török előrehatolásával párhuzamosan mindig erősítik. Ahogy a "tüntetés" egyik nagyszerű előadójától hallhatjuk, mai szóval "uniós forrásokból", hiszen az erődítés jelentős költségeiből részt vállaltak nyugati államok és 3 pápa is.
Győr mindössze 3,5 évig volt török kézen. Fontosabb volt annál, semhogy megengedhető lett volna az akkori barbárok tartós berendezkedése. 1598-ban foglalta vissza Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf. Nagyszerű szobruk ma az 1978-ban sok-sok önkéntes munkával helyreállított külső bástyafalnál áll.
A vár mai állapotában a reneszánsz korszakának korszerűségét mutatja. Ún. új-olaszbástyás, más néven fülesbástyás vár. A korábbi korszakok várai visszafelé haladva ó-olaszbástyás, rondellás, külső tornyos, belső tornyos rendszerűek. A várépítészet a tüzérség fejlődésével párhuzamosan alakult. (A fülesbástyára ma újabb kifejezést is tanultam: szögleterőd.) Lényege, hogy a bástyát úgy alakították ki, lőni lehessen a közbenső falak vonalában is, meggátolva a felmászást, betörést. A reneszánszban érte el a várépítészet a csúcsot, utána szép lassan átvette szerepét az erőd építészet, illetve az annak is alapját képező, a híres francia generálisról elnevezett Vauban-rendszer (ld.: Pétervárad, Temesvár, később Komárom és a budapesti Citadella.)
A győri bástyák a mai Magyarországon a reneszánsz katonai építészet legkiemelkedőbb darabjai. De tágabb kitekintésben is több szempontból egészen egyedülállóak.
Mi hát akkor a baj?
"Csupán" annyi, hogy teljesen hihetetlen módon, most, 2012-ben, a mai barbárok ezt nem feltárni, bemutatni és használni szeretnék, hanem elbontani. Azért, hogy garázst építhessenek kb. 250 autónak. Igen, jól hallja az olvasó. (Teszem hozzá mindezt azután, hogy a helyszíntől 50 méterre most szüntettek meg kb. 500 parkolóhelyet.)
Nem, nem politikáról van szó. Illetve nem olyan értelemben, ahogy azt a barbárok használják, miszerint városi pártpolitikai viaskodásnak tekintik az ügyet. Sőt, sajnos úgy tűnik, a barbárok minden pártban ott ülnek, mert egyik sem emelte fel szavát.
Igen, a szó eredeti értelmében bizony politikáról, azaz a polisz, azaz a város ügyeivel való foglalkozásról van szó. Ebben az értelemben pedig minden véleményalkotásra képes polgárnak dolga politizálni.
Ez a blog nem tud terepet adni a probléma és a helyszín részletes műszaki ismertetésének, a városi adok-kapok véleményeknek, de nem is feladata. Sőt, sokkal jobb, ha egyfajta madártávlatból a lényegre koncentrál és megpróbálja pár kérdéssel megvilágítani az igazságot:
- Létezhet-e olyan városfejlesztési érdek 2012-ben, amely jelentős műemlék elpusztításával valósítható, valósítandó meg?
- Ha igen, ebbe a körbe tartozhat-e bármilyen körülmények között egy garázs?
- Hogyan lehetséges ezen kérdések komoly felmerülése mai, kifinomultnak hitt műemlékvédelmi rendszerünkben?
- Hogyan lehetséges, hogy egy reneszánsz vár elpusztításáról szóló döntések úgy haladnak előre, mint kés a vajban? Nincs itt valami nagyon mély és nagyon nagy baj?
A Dunakapu térről van szó. Innen a kedvelt őstermelői piacot elirtották, majd hosszas nyomásra, nagy nehezen régészeti feltárásba kezdtek ott, ahol a barbárok szerint nincs semmi, aztán a régészek ezt találták.
A városvédők makettet is csináltak, bemutatva, milyen sokrétűen lehetne használni a hatalmas bástyát kazamatáival, teraszaival egyetemben és bemutatva azt is, hol lehetne parkolni rombolás nélkül.
Ezzel szemben a semmitmondó látványterv a garázs feletti rendezvény-térről, mely elrendezés bárhol megvalósítható, mely semmiféle értéket nem hordoz. A barbárok munkája, borítékolhatóan rövid időre emléket állítva nekik, örök időkre pusztítva az értéket.
A győri vár és visszafoglalói nagyszerűségét idézte ma egy 1599-ből származó regős ének:
Aki bővebben szeretne tájékozódni, annak melegen ajánlom a témáról szóló nagyszerű tanulmányt szépséges képekkel, ábrákkal, mely itt érhető el: Győri vár
Marad a reménykedés, hogy a krasznahorkai tűz után Győrben nem a barbárok fognak pusztítani.
Addig is utazzanak velünk a 72 vármegye sorozatban is, pl. Győrbe. És tiltakozzanak az abszurd ellen. Az olyan abszurd ellen, amiről eddig azt hittük, környékünkön csak Szabadkán lehetséges (ld. korábbi bejegyzésünket).