2013. január 31., csütörtök

Hajós utak 2013-ban

A Hon Tours 2013. évi újdonságai között egy nagyobb csoportot alkotnak a belvízi hajós utak, kirándulások. Úgy gondolom, mindegyik érdekes és úttörő vállalkozás.

Itt, a Kárpát-medencén folyik át Európa legnagyobb folyója (a Volgát nem ideszámítva), itt van Közép-Európa legnagyobb tava, s mellettük még számtalan kisebb-nagyobb folyó, tó gazdagítja vízi világunkat. S ez a világ rengeteg lehetőséget kínál mind a mezőgazdaság egyes ágazatainak (halászat, horgászat, vadászat), mind a turizmusnak.
Régen, több mint 20 éve alig járták vízitúrázók vizeinket, volt olyan, hogy Szentgotthárdtól Mohácsig evezve nem is találkoztam más túrázóval. Aztán napjainkra sok-sok folyószakasz benépesült, egymást érik a vízitúrákat hirdető vállalkozások, ilyen-olyan szerveződések.
Amikor még oly kevesen jártuk pl. kenuval a Dunát, akkor még kb. 15-20 szállodahajó járkált fel, s alá. 6-8 szovjet, 4-5 román, 3 bolgár, 1-2 csehszlovák, s pár nyugati. No meg egy magyar (teljes neve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója, kiejtett nevén SZOCFORR :) ), mint szakszervezeti üdülőhajó. Ma számuk biztosan eléri a 120-at, de közelít a 150-hez, jövőre is 5-10 újról hallani (érdeklődők nézzék meg a folyamhajo.hu oldalt). Ebben a folyamatban nyilván szerepe van a hidegháború végének, a Duna-Majna-Rajna-csatorna megnyitásának. Szinte minden nap indul Budapestről Passauba, vagy onnan ide hajó, és az elmúlt pár évben megsokasodtak az Al-Dunára igyekvő szállodahajók is.



Ezek a hajók elegánsak, többnyire újak, modernek, teljes ellátást nyújtanak a kényelmes kabin mellé. Programjuk általában tartalmaz az érintett városokban (sokszor fővárosokban) való egész napos tartózkodásokat, nagyon sokszor éjjel mennek, hogy nappal legyen idő parti programokra.
Az egyhetes programok ára párszázezer forintnál kezdődik, ami teljesen érthető, tekintettel a többmilliárdos úszó infrastruktúrákra. Programjukban 1-3 nap - szintén érthetően - a budapesti városnézés.
Mind az ár, mind a programok távolról jöttek igényeinek megfelelő szervezése miatt nem tolonganak a magyar utasok ezeken a hajókon, pedig sok hajón még a szakács is magyar, nem ismeretlen, idegen ételformákkal hadakoznunk.

Emellett a bőséges, de nekünk nem mindenben megfelelő kínálat mellett szeretnénk valami egészen mást kínálni. Jóval kisebb, nem kabinos személyhajóval végigjárni a Duna két nagy szakaszát, parti szállásokat igénybe véve, a látnivalókat többnyire a napok elején és végén felkeresve, de fő látnivalóként magát a Dunát nyújtva. Más ez annyiban is, hogy az úton bőségesen beszélünk magáról a folyóról, az azon zajló életről is, messze nem csak a parti látványosságokra hívjuk fel a figyelmet.



Egy hajó üzemeltetése nagyon drága dolog, miképp az üzemanyaggal való tömése is. Olyan, mint egy lakli kamasz, mindig mindent megeszik. (S éppúgy szeretjük, mint az ilyen kamaszokat. :) )
És akkor még nem beszéltünk egyes országok csillagászati kikötői díjairól, amikor pár óra állás többe kerül, mintha egész nap mennénk.
Célunk az volt, hogy a drága üzemeltetés ellenére is a hajós utakat minél elérhetőbb áron kínáljuk, több árszinten, más-más megközelítésben mutassuk meg az egyes szakaszokat. Így alakultak ki a dunai utak.
Három nagyobb (5 napos) utunk útvonala (a legfontosabb látnivalókkal):
- Passau-Budapest, 580 km, (Passau, Donauschlinge, Linz, Struden, Melk, Wachau, Bécs, Schloßhof, Pozsony);
- Budapest-Vaskapu 690 km, (Gemenc, Dráva-torok, Pétervárad, Tisza-torok, Nándorfehérvár, Szendrő, Galambóc, a "Zuhatag", azaz a Vaskapu a Kazán-szorosokkal);
- Orsova-Újlak (Horvátország), 350 km,  (Vaskapu a Kazán-szorosokkal, Galambóc, Al-dunai székelység, Szendrő, Nándorfehérvár, Pétervárad, Újlak, Vukovár, Eszék, Kopácsi-rét).



Egy kétnapos utat is hirdetünk a Pozsony-Wachau (180 km) (Melk) szakaszra. (Ennél az útnál is láthatja a Wachau szépséges vidékét, de lemarad a Strudenről, a Donauschlingéről.)

A Dunára további 3 egynapos utat hirdetünk. (Illetve lehet, lesz egy negyedik is a Gemenc-Budapest szakaszra, összekötve egy szekszárdi borvacsorával.)
A Budapest-Neszmély út bejárja a Duna-kanyar szép részeit, de jelentősen túlmegy Esztergomon, megmutatunk több dunai érdekességet, majd a nap végén felkeressük egyetlen hajóskanzenünket.
A Komárom-Pozsony út elsősorban a Szigetközről, annak vízellátásáról, a bősi zsilipről, a Pozsony alatt kialakult "tengerről" szól.
Megkerüljük a Csepel-szigetet. Kevéssé ismert a táj, nagyon ritka kirándulás, különösen olyan kedvezményes wellness lehetőséggel egybekötve, mint utunk esetében.



Ezeket az utakat egy szovjet gyártmányú, "Moszkva" típusú személyhajóval járjuk végig. A Budapesten, vagy a Duna-kanyar vidékén nézelődők gyakran láthatják e típus képviselőit. Praktikus, jól használható, jól vezethető. Főfedélzetének zárt részén kb. 90 fő fér el. Itt található a büfé is, ahol normális áron kínálunk sört, bort, pálinkát, gyümölcslevet, kávét, vizet, üdítőket, szendvicseket, virslit, debrecenit.
A főfedélzet hátsó, nyitott, részben fedett részén van egy-egy női és férfi mosdó, illetve a hajó farrészén a dohányzó hely.
A felső fedélzet nyitott, de nagy része fedett, kb. 100 fő fér el itt.
Számolva a kedvezőtlen időjárással a többnapos utakra maximum a zárt helyen elférő 90 főt fogadjuk (persze ők kimehetnek a nyitottabb részekre :) ), attól nem kell félni, hogy valakinek hely hiányában fagyoskodnia kell.
A csomagok behozhatóak a hajóra, de ott hagyhatók a hajót kísérő, a gépkocsivezető(k) által őrzött buszon is.




Tudjuk, vannak még sokkal szebb, sokszor muzeális értékű, de kifogástalan műszaki állapotú, hazai építésű hajók is az országban. De hajó-lehetőségünk előnyei között még megemlítendő, hogy mindenképpen olyan hajóval akartunk elindulni, melynek két főgépe (hajtó motorja) van, így műszaki hiba esetén - ami bárhol, bármikor, bármilyen jármű esetében előfordulhat - sem állnánk meg, eljutnának utasaink a célba. (Egy busz elromlása esetén sokkal könnyebb mentesítő járművet találni. Hajó esetében ez szinte lehetetlen.)

Két Dunát is érintő úton hajózunk még, de ekkor másik hajókkal.
Hagyományosan népszerű utunk  a Hajóval a Duna legjaván, mely a Duna egykori zuhatagi szakasza mellett bekukkant a szépséges Dél-Erdélybe is, végigmegy a Retyezát vidékén, majd szárazföldről közelíti meg a Délvidék több látványosságát.
Másik, a Duna "végét" bejáró utunk az Erdélyen át a Duna-deltába nevet viseli. A delta messze van, útba esik sok szép erdélyi látnivaló is. Utunk fő céljánál, a deltában úgy válogattuk össze a programokat, hogy az elképesztő vízivilág mind több arcát lássák utasaink. Egy napot csalinkázunk a mellékágak, tavak világában, egy nap pedig végigszáguldunk szárnyashajóval a 3 főág egyikén, hogy annak végén, a Duna "0" kilométerénél elérjük a tengert, amiben akár meg is fürödhetünk.



Kínálunk három nem dunai utat is. Érdeklődés esetén feltett szándék hazai további hazai vizeink bemutatása is - vízről.
Az egyik út a hihetetlenül szép, vadregényes Bodrogra visz minket. A Tokaj-Sárospatak utat tesszük meg oda-vissza, megtekintve Patak méltán híres látnivalóit. Így kompletten ez sem nagyon szerepelt még az utazási kínálatban. Jöjjön el, s jövőre majd Horthy egykori jachtjával megyünk Rákóczi szülőfalujába. :)
Áthajózunk Agárdról Pákozdra a Velencei-tavon, melyet a Balaton árnyékában méltánytalanul kevesen ismernek. Izgalmas nádi világ, no és a Pákozdi Katonai Emlékpark. Ez utóbbi talán sokak osztálykirándulásos emlékezetében él még, mint egy obeliszk, pedig azóta sok víz lefolyt folyóinkon, az egykori emlékmű körül látványos emlékpark létesült.
És természetesen nem hagyhatjuk ki a Balatont, szívünk egyik csücskét. A Balaton késő ősszel is szép, a tihanyi Garda Fesztiválra hajózunk Siófokról. Hangulatos, mindenféle finomságokban gazdag rendezvény a Balaton talán legszebb településén, majd őszi naplemente hajóról.


Hajózzon velünk, ismerje meg hazánkat és a Duna mentét a vízről. Egészen más élmény lesz!










2013. január 23., szerda

2013. évi HON-os újdonságok

Elkészültek a HON Tours 2013. évi útjai, napokon belül mind felkerül a hontours.hu oldalra. Mint minden évben, idén is igyekeztünk újdonságokat is tálalni a nagyérdeműnek. Ez elvileg nem volna nehéz, hiszen tágabb hazánk, a Kárpát-medence és az azt övező balkáni, galíciai, sziléziai, ausztriai stb. területek olyannyira bővelkednek szép épített és természeti látnivalókban, hogy különösebb fejtörés nélkül "alkothatna" bőségeset az utazásszervező. Csak egy probléma van: nagyon nehéz kellően széles körben megmutatni, elhitetni, hogy az alig ismert látnivalókért megéri elmenni az adott utazásra. Hogy ezek a látnivalók miért alig ismertek, az külön bejegyzés témája lehetne, maradjunk annyiban, úgy is nehezen versengenek a nyugati, déli hírességekkel, hogy esetükben - szemben a messzi földeken található szépségektől - mindig tartozik hozzájuk valami szívhez, magyar szívhez szóló. Pedig az igazán ínyenc falatok azok a tematikus utak lennének, melyeken teljes keresztmetszetet lehetne adni egy-egy kor történelméről, kultúrájáról. Példaként említem, kacérkodtam a gondolattal, hogy meghirdessünk olyan utat, amelynek a címe az lehetne: A Fuggerek hatása napjainkra. Ez így kicsit bulvárosnak tűnik (tudva, hogy a Fuggerek fénykora a XV-XVI. századra esett), de igaz. Sajnos másfél évtizedes tapasztalat mondatja velem, egy kis busz sem telt volna meg. Akkor sem, ha a legavatottabb történész kísérte volna a csoportot.

Maradtunk hát a populárisabb, de ettől még nem értéktelenebb újdonságoknál. Tekintettel a fentebb említett értékesítési nehézségekre, az újdonságok nagy része jó, tapasztalt, megbízható partnereinkkel történő együttműködésben lesz meghirdetve. Van olyan program, ahol nem mi vagyunk a programgazdák, de lélekben sajátunknak tekintjük az utat (esetleg okoskodtunk is a program kialakításánál), s van ahol mi vagyunk a szervezők, s mások érzik sajátjuknak.

Milyenek is ezek az új utak?
Leghagyományosabb úti célunk, Erdély esetében  sok év után ismét jelentkezünk egy borúttal. "Jó boroknak szép hazája Erdély" - mondotta pár évvel ezelőtt báró Csávossy György, Gyuri bácsi, a méltán nagy hírű erdélyi borász. Mit borász? Bortudós. (Egyébként Temes megyei képviselőként egyik őse volt a Parlament beruházója.) Gyuri bácsi emellett költő is, beszéde szép, meggyőző, sok-sok év teljes száraz bor hite után ő térített át engem kicsit az édes borra. Azóta vannak alkalmak, lehetőségek, amikor az édeset választom. A tőle is tanultak alapján szerveztük meg utunkat, felkeresve az Észak-Bánságban Temesrékást, Arad-Hegyalján Ópálost, Nagyenyedet a Küküllő-vidék képviselőjeként, majd Diószeget, a partiumi borászat egyik fellegvárát.



A "Székelyföld legszebb tájain" utunk esetében már tavaly is lehetőség nyílott könnyedebb erdei, hegyi túrázásra, idén két újabbat kínálunk: egyet a Retyezátban, a Déli Kárpátok legszebbik tömbjében, a másikat a Szigethegység szépséges karsztvilágában. Ezek az utak elérhetőek a "Túra-kultúra" utazások között.



A Délvidéken jelentkezünk újabb hajós úttal (erről később), és megváltoztattuk a Magyar Konyha Napjára utunkat úgy, hogy teljesebbé váljon a gasztronómiai élmény, így ez a kirándulás Bácska-bánáti borúttá bővült. Ekkor is ellátogatunk Temesrékásra, de megkóstoljuk a temerini, és a mára a Dél-Alföldön is híres hajdújárási borokat, ahol a szerémi borkészítés legjobb hagyományait elevenítik fel. (Tudja, hogy a török idők előtti "Tokaj" a Szerémség volt?) Természetesen idén is főzünk valami finomat a Magyar Konyha Napján, itt az újdonság legfeljebb a recept lesz, a káposztás csülök és a velős, gombás marha után. (A Magyar Konyha Napjáról, az Al-dunai székely dínom-dánomról már korábban írtunk.)



"Hadak útján" sorozatunkban idén még nem újítottuk meg az első világháború egyik legvéresebb, legborzasztóbb hadszinterére, a Doberdó-fennsíkra vivő utunkat. Ezt majd jövőre tesszük, a 100. évfordulóra. Idén két évfordulóra emlékezünk új ajánlatokkal: a doni katasztrófára, a II. Magyar Hadsereg 1943-as pusztulására és vidámabb témaként, a Felvidék 1938. évi visszatértére. A Donhoz két út is indul, májusban és augusztusban, más-más programmal és árral. Az utasok felkeresik az emlékhelyeket, a központi magyar temetőt, oda-vissza útban ismerkednek több várossal is, köztük Kijevvel. A Donra emlékezünk az egyik belföldi hajós kirándulásunkon is a pákozdi emlékparkban. Ezt a lehetőséget a "Hajós utak" között találja meg.
A Felvidék visszatértére emlékező utunkon végigjárjuk az egyes magyar alakulatok vonulási útvonalát, megismerjük a történelmi háttér elhallgatott részeit is.



Értelemszerűen újdonságokkal jelentkezünk "72 vármegye" "rovatunkban", hiszen ezek utak célja évről-évre más és más egykori vármegye felkeresése. És hadd álljon itt egy személyes vallomás, elvégre ez egy blog. Nagyszerűnek tartom a kezdeményezést, az ötletet. Mondhatom, mert nem mi kezdtük el, hanem Forgó Imre barátom és munkatársai. És fájlalom, hogy sokszor nincs elegendő érdeklődés. Pedig ezeken az utazásokon olyan dolgokat is láthat, hallhat, melyekkel máskor nem találkozik.
Az idén célba vett vármegyék: Sopron (2 nap), Baranya (2 nap) és Nógrád (1 nap). Ne felejtsük, ezen vármegyék mindegyike átnyúlik a mai határokon, tehát ezek részben külföldi utak.


Szintén személyes tapasztalat és meggyőződés, hogy sokszor érdemes a vízen utazni, úgy megközelíteni célpontunkat. A vízen-lét érzése egyedi, semmi mással nem pótolható. Segítendő a hazai kirándulóhajózást, bemutatandó vizeink megannyi szépségét egész szép kis kínálatot állítottunk össze, melyeknek összefoglaló címe: Hajós utak. Ezekről részletesebben a következő bejegyzés fog szólni.





2013. január 9., szerda

Jáki Sándor Teodóz emlékére

Életének 84., szerzetességének 69. évében tegnap, január 8-án elhunyt Jáki Sándor Teodóz bencés atya. Munkássága indokolja, hogy ezen a blogon is megemlékezzünk róla.


Teodóz atya nagyszerű zenetudós volt, elméletileg is kiválóan képzett, hatalmas gyakorlattal. Biztosan lehetett volna jó nevű zeneszerző is, ezt megerősítheti mindenki, aki hallotta orgonán improvizálni. A komoly zene ismerete, szeretete, az orgona virtuóz kezelése nála természetes "alap" volt.

Nem a zeneszerzést választotta. A gimnáziumi tanítás, több kar vezetése mellett érdeklődése a gregorián, majd egyre inkább a népzene, azon belül meg különösen a vallásos népénekek felé fordult.
A gregorián szépségét csak az érti meg igazán, aki hallgatott már férfikórust gregoriánt énekelni templomi félhomályban, bensőségben, figyelő, nyitott lelkülettel. Felemel.
Teodóz atya nagy szeretettel fordult az elszakított magyarság felé is. Kezdetben főleg a Nyitra-vidéket, Zoboralját látogatta, majd figyelme egyre jobban Erdély felé fordult, majd onnan tovább, még keletebbre, a legelesettebbek, a csángók felé. A csángók felé, akik arra a kérdésre, hogy románok-e, vagy magyarok, bizony sokszor felelik - archaikus magyarsággal -, hogy katolikusok vagyunk. Számtalan népéneket gyűjtött, dolgozott fel a Kárpát-medencében és azon kívül, Csángóföldön, olyanokat, melyek nélküle elvesztek volna, hiszen a világ sajnos így változik.
És sok Domokos Pál Péter által gyűjtött éneket hozott be a hazai köztudatba, "harcolt bele" a kántorképzésbe, énekeskönyvekbe, melyek némelyike egyre többször csendül fel a templomokban. Közülük talán a legismertebb az "Ó, Szent István dicsértessél" című himnikus ének, melyet annyira szeretett, melynek álljon itt első versszaka:
Ó Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De fôkképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!
Kérünk, mint Apostolunkat és az elsô Királyunkat!
Szent István nézz Mennybôl le a szép magyar népedre! 


És aki meg is szeretné hallgatni, annak álljon itt Nyisztor Ilona, Teodóz atya jó barátja tolmácsolásában picit más szöveggel: (Nyisztor Ilona egyébként több csoportunknak is szerzett már örömet előadásaival a "Gyimesekben".)

Teodóz atya fáradhatatlan harcosa volt a kultúrának, a magyar kultúrának, a népi kultúrának, az egyházzenei kultúrának. Hazaszeretetre, népszeretetre, kultúra iránti vágyra, istenfélő életre nevelt.

Tanárom volt. Minden óra úgy kezdődött, hogy a táblára felrajzolta a Kárpátok vonulatát. Ez volt az alap. Utána kerültek ebbe az egyvonalas rajzba a pöttyök, ahol a hallgatott, gyakorolt zenét, éneket begyűjtötték, ahová az köthető. A rajz mellett jobbra, Moldva felé mindig volt bőven hely, mert mindig szó esett a moldvai, magyar szentek tiszteletére emelt templomokról, a bennük lévő (azóta több helyen száműzött) szobrokról, képekről.


Idevaló személyes emlékem a 80-as évek közepéről származik.
Életemben először mentem Erdélybe, osztályfőnökömmel, Horváth Dori Tamás atyával, akinek ezért az útért azóta is hálás vagyok, életre szóló nyomot, elköteleződést hagyott bennem.
Tehát a történet: a Keletiben szálltunk át a Balt-Orient Expresszre, ami Kolozsváron, Segesváron át ment Bukarestbe. Mi, lakli kamaszok, fent röhögünk, hülyéskedünk már a vonaton, amikor megpillantjuk Teodóz atyát hatalmas kofferekkel a peronon, amint a kocsik számait böngészi. - Nézzétek, ott a "Dózi" - kiállt valaki. Harsány "Laudetur" a vonatablakból. "Dózi" megdöbbenve néz: - hát te öcsike mit keresel itt, jé, ennyien vagytok. Aztán összeáll a kép, felszáll a vonatra, s elmondja, de jó, hogy itt vagyunk, a Jóisten megint megsegítette, mert fogalma sem volt, hogyan csempészi át a kofferekben lévő sok könyvet, rózsafüzért, szentképet. Hamar kiosztotta közöttünk, dugdostuk őket a legváltozatosabb helyekre. Ne feledjük, Ceasusescu Romániájába készültünk belépni! Oda, ahová egy napilapot sem engedtek be, oda, ahonnan került ki a nyugati sajtóhoz WC papír, rajta a Biblia még olvasható szövegével. Az elkobzott példányokból készült...
A határon átjutottunk, semmit sem vettek észre, majd a kolozsvári Szent Mihály templom (a szép főtéri, gótikus templom) sekrestyéjében volt a lepakolás, ott vetkőzött a vidám diákcsapat, s jöttek elő innen-onnan a tiltott, üldözött dolgok.
Ő így is dolgozott!
Tisztelem, becsülöm Bartókot, Kodályt, de a zene világában élők talán többször beszélhetnének Domokos Pál Péterről, Dobszay Lászlóról és még lehetne sorolni. És mostantól bizony Jáki Sándorról!

Isten Veled Teodóz atya! Hátrahagytad a nagy és sok feladatot: fel kell dolgozni munkásságodat az arra érdemeseknek, szeretni, segíteni kell az elszakított magyarokat (is), a csángókat, ápolnunk kell a kultúrát, a népzenét, a vallásos népénekeket, tudnunk kell egymásról. És mindezt alázattal, ahogy Te csináltad.
Mindenki tegye mit tud! Jáki Sándor Teodóz szellemében.
(Ez nem a reklám helye. Illetve csak annyiban, hogy mondjam, menjen el mindenki legalább egyszer a csángókhoz!)

2013. január 2., szerda

Változások a valutaváltásban


2013. január elsejétől elérte az ágazati többlet-adóztatás a pénzváltó tevékenységet is. Eszerint 2 ezrelék (azaz 0,2%) tranzakciós illeték terheli a valutaváltást. Ez kevésnek tűnik, de nem az, sőt, nagyon sok. A mostani árfolyamoknál kb. 60 fillér eurónként. Maximális mértéke 6.000 Ft. Tehát az igazán nagy összegeknél nem büntet, szemben a "Tobin adóval", melynek lényege a spekulációs pénzmozgások korlátozása, adóztatása lenne. A "nagyok" nem éreznek hát sokat, hiszen pl. 50.000 eurónál (már, ha ez nagy, a spekuláció világában nem az) ez az illeték 10-15 fillért jelent eurónként. A "kicsiknek", a 20-50 eurót váltó turistáknak mindegy az a pár forint, azonban a "közepet", a rendszeresen pár ezer eurót váltó vállalkozókat keményen sújtja.
A jó árakkal dolgozó valutaváltóknál, amikor a vételi és eladási árfolyam között csak 1,5-3 Ft a különbség, azaz 5-10 ezrelék az árrés, kezdettől fogva világos volt, hogy az illetéket "át kell hárítani" az ügyfélre, hiszen a vételi, majd eladási illeték együttesen már 4 ezrelék, ami az árrés 80-40%-a.
Kérdéses volt, hogy az áthárítás az árfolyamsáv széthúzásával, vagy az illeték külön kimutatott megfizettetésével fog történni. Tekintettel arra, hogy a valutás piac feketéző, vagy vélhetően feketéző része fenntartja a szűk árfolyamkülönbséget, így egyelőre mi is megmaradunk a korábbi árfolyampolitikánknál, szűk rést kiírva, de külön felszámítva az illetéket.
A legnagyobb probléma ezzel az adóval az, hogy félő, nem egyenlően érinti a piac szereplőit. A magányos (értsd: 1-2 üzlettel rendelkező, azt személyesen vezető) - többnyire nem hazai - váltók könnyedén megfeledkeznek a bizonylat kiállításáról, az illeték felszámításáról, így olyan árat tudnak adni, mellyel a mindent szigorúan hivatalosan csináló vállalkozók nem tudnak versenyezni.
Hivatalosan csinálni egyébként nem csupán azért kell, mert úgy szabályos, s mert az ember nem akar büntetést fizetni, hanem azért is, hogy tudjuk, hogyan állunk. A valutával történő eredményes készletgazdálkodás - különösen kicsiny árrés és a mindig mozgó árfolyam mellett - egyszerűen lehetetlenség, ha valaki nem látja egzakt módon, mi mibe került, mennyi van belőle. 
Az igazságos versenyhez bizony kellene az ellenőrző szervek hatásos működése. (Miként az utazásszervezési piacon is, ahol vannak olyan magukat non-profitnak mondó, így a jogszabályok alól kibúvó szereplők, akik hírlevelekben kínálnak nekünk jutalékot. :) )

Amikor egy árfolyamot látnak, javasoljuk, mindig tájékozódjon az illeték elszámolásáról. Az adómentes váltás az Ön dolga. Mi csak szeretnénk, ha megértenék ügyfeleink, miért hárítjuk át az adót.
Az utcai feketézőt meg nagyon nem javasoljuk. Folyamatosan lopják meg "ügyfeleiket", vagy keveset adva nekik, vagy hamisat, vagy lejárt pénzt, vagy egyszerűen semmit. Az egy külön történet lehetne, miért mehet ez évek óta folyamatosan Budapest belvárosában.