Most egy nagyszerű blogon akadtam egy cikkre. A cikkben szereplő hírrel találkoztam korábban röviden a napi hírekben is. Fentebbi - szerintem messze nem csak rám igaz -, a megszokottságról mondott tételem bizonysága, hogy a hírt olvasva elszorult a szívem, s az élet ment tovább. Mert annyi ilyen van, hogy lehetetlen minden ilyennél elkezdeni valamilyen akció szervezésén elgondolkodni. Sőt, néha úgy érzem, úgy igyekezik védeni az ember a saját idegeit, hangulatát, hogy továbbugrik. Mert mit tud tenni?
A hír ebben a blogban ki van fejtve bőven, szépen, alaposan.
A hír, illetve a blogbejegyzés tárgya Szabadka belvárosa. Az a gyönyörű, zömében szecessziós épületegyüttes, melyet bontásra ítéltek!
Igen, jól érti a Kedves Olvasó, BONTÁSRA! Olyan épületeket, melyeket minden civilizált környezetben mindenáron védenek, felújítanak, megbecsülnek. Nem gondolom, hogy Szerbia ne volna civilizált. Ha olyan balkáni módon is, de az. A szerbeknek vannak saját műemlékeik, s itt a sajátot úgy tessék érteni, hogy nem tőlünk csatolták oda. A szerbeknek van régi államiságuk, gazdag történelmük. Vajon mi vezeti rombolóikat? Harc a magyar örökség ellen? Lehet, ez közrejátszik a történet egy-két szereplőjénél, de nem hiszem, hogy ez volna a legfontosabb. Ez vélhetően találkozik az "üzlettel" és a mostani vezetők becsvágyával, miszerint be akarják írni nevüket a város történetébe. (Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy pozitív szereplőként fog ez nekik sikerülni.) Biztosan nagy biznisz, a belvárosi telkek kisajátítása, az ott lakó kevés ember valamilyen áron történő kifizetése, majd sokkal nagyobb házakban lévő sokkal több embernek, s nyilván jóval magasabb áron történő értékesítése.
S teszi ezt Szabadkán egy koszovói polgármester.
Hová jutottunk? Miért vagyunk képtelenek megvédeni azt, ami őseinktől származik, de az egyetemes kutúra része?
Tessenek elolvasni a blogot Szabadka belvárosáról: FALANSZTER
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése