Egyre több a Szerbiába irányuló utunk. Ez köszönhető a jó "székeli" fogadtatásnak, a Duna-mente látnivalókban való gazdagságának, no és a Duna-áttörés kirívó szépségeinek. (Aki nem tudná, Duna-áttörés névvel próbáljuk összefoglalni a Duna szép, majd 120 km-es, egykori zuhatagi szakaszát, a Babakay-sziklától a Vaskapu-szorosig.)
Ilyen, "dunás" ügyekből kifolyólag ismét Belgrádban akadt dolgom. Méghozzá a szerb turisztikai vásáron. Kíváncsian vártam, ránézve a webes információkra, elég kicsi attrakcióra számítottam. Már rutinosan haladtam át a Zimony-Újbelgrádi szakaszon, majd a Gazela-hídon, s elsőre megtaláltam a felüljárók tömege között a megfelelőt, hamar az expo területére értem. Parkolni ugyan csak nagyon szabálytalanul, de senkit sem akadályozva, fagyott füvet nem taposva tudtam, de helyi barátunk, Ernő Székelykevéről nyugtatott, ne félj, megvár a kocsid, ez itt a Balkán. Hm, igen az, sokszor sokkal élhetőbb. mint egyre inkább agyonszervezett otthoni világunk.
Bent, a valamikor a 60-as, 70-es években épült pavilonsoron csak ámultam. Egyrészt, mert koruknak nagyszerű építészeti alkotásai. Feszített vasbeton szerkezetek, hatalmas terek, összekötve szintén jól fűtött folyosókkal. Azt kell mondjam, építészetileg jól megfelelnek a célnak.
Másrészt ámultam a tartalmon. Hm, ez a kiállítás tán épp most körözi le a nagynevű budapestit, amely egyre csökken. Ja kérem, a mohóság sosem szül jót.
Rengeteg stand van.
Az esetleges leendő partnerekkel való ismerkedés közben egyre nagyobb bennem a vágy egy jó pljeskavicára. (Szeretem mindenütt megkóstolni a helyi konyhát, s örülök, ha kedvencre találok.) A pljeskavica egy vegyes darálthúsból álló rostonsült húslepény hozzá való zsemlében, vagy tésztában mindenféle földi jóval, hagymával, fűszerekkel, tejföllel, mustárral stb. tetszés szerint ízesítve. Afféle hamburger, csak sokkal jobb és tartalmasabb.
A múltkoriban hallottam, hogy nagy felzúdulást okozott Szerbiában, mint boldog uniós tagjelölt országban, a brüsszeli eurokraták azon véleménye, miszerint a rostonsült pljeskavica rákkeltő, ezért betiltandó. (Hála Brüsszelnek a gondoskodásért!) Tudatosabb hazafiakban (ez tán a szerbek többségét jelenti) ez már eleve erős "euro-szkepticizmust" (értsd: hülyeséggel szembeni ellenállást) generált. Gondolom, majd vagy kapnak haladékot a pljeskavica-evés káros szokásának elhagyására, vagy kitalálja valamelyik piacfoglaló multi, hogy ez miért egészséges mégis. De vessünk egy pillantást a büfére, amely a budapesti árak feléért ad jó étkeket.
Igen, köszönöm, finom volt..... :)
Jó érzés, hogy magyar ötleteink, elgondolásaink tetszenek a helyieknek. Ahogy az "Al-dunai székely" turizmus szervezésnek is csodájára járnak. Ezek olyan dolgok, mint, amikor mi csodálkozunk rá valami "nyugatira". Igen, egy barátom azt mondta egyszer, a Szent Korona és alattvalóinak örök feladata, hogy adjanak. Nem öntömjénezve, nem számításból, hanem mert így természetes. És persze épp ilyen természetességgel és szerénységgel érdemes nekünk is tanulni.
Érdekes, mintha a szerbeknél még dúlna az az érzés, ha nyaralás, ha kirándulás, akkor külföld. Pedig nekik is van sok szép helyük. Magyarországon már sokan tudják, a belföld bizony jó, megtanulták a hazai hotelek is, hogy sokszor a magyar a legjobb vendég, no persze senki sem szeretnék lebeszélni külföldre, tán éppen az Al-Dunához vezető útjainkról. :)
Már küzdenek a szerbek is, hogy belföldön tartsák az utasokat. Ebben igyekszünk segíteni. Megjelentek a népviseletbe öltözött vendéglátók (közöttük a "zsinóros" szerbiai magyarok). Tessék megnézni a velebiti rácot! Nem, nem a déli Velebit-hegységből jött jellegzetesen hegyi népviseletében. Illetve nem most jött. Talán valamelyik ősét telepítették onnan a Vajdaság (Délvidék, Bácska-Bánát) egykoron magyar, vagy legalábbis sokkal magyarabb, lapos vidékére az újabb honfoglalások egyike alkalmával. Ő már alföldi, csak a viselete hegyi.
Aztán megpillantjuk Ernővel a magyar pavilont. Szép, jó helyen van, jót kínál, hajrá hazaiak!
Hatalmas poszter csábít Nyugat-Szerbiába. Az vajon hol lehet? Bácska nyugati része? Vagy a Fruska Gora? Vagy attól délebbre? Nem tudom, de láthatóan szép! :) (zapad=nyugat)
Tessenek jönni Szerbiába! A Duna-mente szép dolgait megmutatjuk, S később tán délebbre is merészkedünk.
Mostani javaslataim:
Hajóval a Vaskapuhoz
Hajóval a Duna legjaván
Déli végeken - a Vaskaputól Eszékig
Ilyen, "dunás" ügyekből kifolyólag ismét Belgrádban akadt dolgom. Méghozzá a szerb turisztikai vásáron. Kíváncsian vártam, ránézve a webes információkra, elég kicsi attrakcióra számítottam. Már rutinosan haladtam át a Zimony-Újbelgrádi szakaszon, majd a Gazela-hídon, s elsőre megtaláltam a felüljárók tömege között a megfelelőt, hamar az expo területére értem. Parkolni ugyan csak nagyon szabálytalanul, de senkit sem akadályozva, fagyott füvet nem taposva tudtam, de helyi barátunk, Ernő Székelykevéről nyugtatott, ne félj, megvár a kocsid, ez itt a Balkán. Hm, igen az, sokszor sokkal élhetőbb. mint egyre inkább agyonszervezett otthoni világunk.
Bent, a valamikor a 60-as, 70-es években épült pavilonsoron csak ámultam. Egyrészt, mert koruknak nagyszerű építészeti alkotásai. Feszített vasbeton szerkezetek, hatalmas terek, összekötve szintén jól fűtött folyosókkal. Azt kell mondjam, építészetileg jól megfelelnek a célnak.
Másrészt ámultam a tartalmon. Hm, ez a kiállítás tán épp most körözi le a nagynevű budapestit, amely egyre csökken. Ja kérem, a mohóság sosem szül jót.
Rengeteg stand van.
A zömük afféle tour-inform, egyes országrészek reklámja, de akad sok-sok utazási iroda, külön egy pavilon dicsőíti a bort (jól teszi!), de azt hiszem mind borban, mind a hozzá kapcsolódó sznobizmusban tartósan mi fogunk vezetni.
No és a rengeteg délszláv női szépség. Szerencsére velük is zsúfolásig telve a kiállítás, mert ugye az esztétikum mindig fontos.
Hamar megismerhetek egy egykori jugoszláv katonát, aki fiatal nyugdíjasként fából épített egy szép sajkát, gazdagítandó a turisztikai kínálatot. (Ugye mindenki tudja, mi az a sajka? Volt egykoron Magyarországon ún. sajkás-kerület is, a sajkások állandó szereplői voltak a törökellenes háborúknak.) Na jó, ezt a mai sajkát már nem evezők, hanem motor hajtja.No és a rengeteg délszláv női szépség. Szerencsére velük is zsúfolásig telve a kiállítás, mert ugye az esztétikum mindig fontos.
Az esetleges leendő partnerekkel való ismerkedés közben egyre nagyobb bennem a vágy egy jó pljeskavicára. (Szeretem mindenütt megkóstolni a helyi konyhát, s örülök, ha kedvencre találok.) A pljeskavica egy vegyes darálthúsból álló rostonsült húslepény hozzá való zsemlében, vagy tésztában mindenféle földi jóval, hagymával, fűszerekkel, tejföllel, mustárral stb. tetszés szerint ízesítve. Afféle hamburger, csak sokkal jobb és tartalmasabb.
A múltkoriban hallottam, hogy nagy felzúdulást okozott Szerbiában, mint boldog uniós tagjelölt országban, a brüsszeli eurokraták azon véleménye, miszerint a rostonsült pljeskavica rákkeltő, ezért betiltandó. (Hála Brüsszelnek a gondoskodásért!) Tudatosabb hazafiakban (ez tán a szerbek többségét jelenti) ez már eleve erős "euro-szkepticizmust" (értsd: hülyeséggel szembeni ellenállást) generált. Gondolom, majd vagy kapnak haladékot a pljeskavica-evés káros szokásának elhagyására, vagy kitalálja valamelyik piacfoglaló multi, hogy ez miért egészséges mégis. De vessünk egy pillantást a büfére, amely a budapesti árak feléért ad jó étkeket.
Igen, köszönöm, finom volt..... :)
Jó érzés, hogy magyar ötleteink, elgondolásaink tetszenek a helyieknek. Ahogy az "Al-dunai székely" turizmus szervezésnek is csodájára járnak. Ezek olyan dolgok, mint, amikor mi csodálkozunk rá valami "nyugatira". Igen, egy barátom azt mondta egyszer, a Szent Korona és alattvalóinak örök feladata, hogy adjanak. Nem öntömjénezve, nem számításból, hanem mert így természetes. És persze épp ilyen természetességgel és szerénységgel érdemes nekünk is tanulni.
Érdekes, mintha a szerbeknél még dúlna az az érzés, ha nyaralás, ha kirándulás, akkor külföld. Pedig nekik is van sok szép helyük. Magyarországon már sokan tudják, a belföld bizony jó, megtanulták a hazai hotelek is, hogy sokszor a magyar a legjobb vendég, no persze senki sem szeretnék lebeszélni külföldre, tán éppen az Al-Dunához vezető útjainkról. :)
Már küzdenek a szerbek is, hogy belföldön tartsák az utasokat. Ebben igyekszünk segíteni. Megjelentek a népviseletbe öltözött vendéglátók (közöttük a "zsinóros" szerbiai magyarok). Tessék megnézni a velebiti rácot! Nem, nem a déli Velebit-hegységből jött jellegzetesen hegyi népviseletében. Illetve nem most jött. Talán valamelyik ősét telepítették onnan a Vajdaság (Délvidék, Bácska-Bánát) egykoron magyar, vagy legalábbis sokkal magyarabb, lapos vidékére az újabb honfoglalások egyike alkalmával. Ő már alföldi, csak a viselete hegyi.
Hatalmas poszter csábít Nyugat-Szerbiába. Az vajon hol lehet? Bácska nyugati része? Vagy a Fruska Gora? Vagy attól délebbre? Nem tudom, de láthatóan szép! :) (zapad=nyugat)
Mostani javaslataim:
Hajóval a Vaskapuhoz
Hajóval a Duna legjaván
Déli végeken - a Vaskaputól Eszékig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése