Kedves utasunk, régi jó ismerősünk, Szentirmay Judit igazán szép, vaskos "könyvvel" jelent meg a minap nálunk. Egy - a középkori kódexek tömegéhez mérhető - elegáns fényképalbummal, mely a 2011. szeptember Bledtől Triesztig - Emlékút az Isonzó mentén című utazás precíz, mutatós feldolgozása. Szépen vannak benne elrendezve saját képeik és az utazás ilyen-olyan, papíralapú emlékei..
Ebben a bejegyzésben Judit fényképeié a főszerep.
Az utazás első állomása a bájos szlovén városka, Ptuj volt, ahol az ódon belvároska fölé magasodó várat keresték fel.
Útban az Adria felé nem maradhatott ki Szlovénia egyik leghíresebb látnivalója, a postojnai barlang sem:
Majd jött a Monarchia egykori fontos kikötője, a déliesen monarchikus hangulatú Trieszt.
Második napon elérte a csoport fő célját, a Doberdó-fennsíkot, a vérfürdős isonzói csaták színhelyét, ahol főként magyar ezredek tartották a frontot éveken át, hogy majd később, 1918-ban győzelmesen visszanyomják az olaszokat, majd kapituláljanak, forradalom, a hadsereg szétzavarása a "Kossuth téri" Károlyi által, majd Trianon. A csoportot hadtörténeti helyszíneken a Nagy Háború blog egyik szerkesztője, szerzője, Rózsafi János úr kalauzolta.
Egyik legfontosabb emlékhelyünk a Visinte-ben lévő Magyar Kápolna, mely magánterületen, egy családi ház udvarán áll, viszont a lakók nagy becsben tartják, és szívesen látják a látogatókat.
A Hon-os csoport koszorúja, melyet szintén Szentirmay Judit készített:
Fogliano - osztrák-magyar temető.
Redipuglia - a monumentális olasz temető.
Visszatérve a tengerpartra látogatást tettek a duinoi és a Miramare-kastélyban.
Lipicai pihenés után ismét irány a lövészárkokba.
Aztán jön Gorizia/Görz/Gorica városa, csodálatos, hangulatos várával, parádés múzeumával.
Ezután a csoport az Isonzó felső folyása felé veszi útját. Oda, ahol a folyót már Soca-nak hívják a szlovénok. A Doberdó-fennsík sziklás pusztaságát felváltják a hatalmas, szeptemberben még bőven zöldellő hegyek.
Kobarid/Caporetto mellett áll a "caporettoi áttörésben" elhunyt rengeteg olasz katona emléktemploma, csontjaikkal, hamvaikkal.
Log pod Mangatomnál bújik ki a hegyek alatt hosszan kanyargó keskenynyomtávú vasútvonal, mely a Monarchia csapatainak fontos ellátó útvonala volt. Kicsit arrébb temető. A keresztek között a császár bosnyák, muzulmán katonáinak sírjai.
Ha arra jár az ember, a Bledi-tavat nem hagyhatja ki. Szlovénia másik nagyon híres turisztikai célpontja.
Hazaútban még két szép városnál időzik el a csoport. Először Ljubljanában, a fővárosban.
Majd a Cilleiek ősi fészkében, Celjében, a Száva felső folyásánál.
Köszönjük Juditnak és férjének Mersének a szép képeket. Igaz, albumuk ennél sokkal gazdagabb, de talán sikerült így is felkelteni az érdeklődést az Isonzó-mente iránt, ahol eleinknek annyi vére folyt, ahol mi ma, szebbnél szebb látnivalókban gyönyörködhetve emlékezhetünk rájuk, gazdagíthatjuk történelmi ismereteinket, s így érthetjük mind kevésbé, azt, ami velünk a XX. század elején történt.
Ebben a bejegyzésben Judit fényképeié a főszerep.
Az utazás első állomása a bájos szlovén városka, Ptuj volt, ahol az ódon belvároska fölé magasodó várat keresték fel.
Útban az Adria felé nem maradhatott ki Szlovénia egyik leghíresebb látnivalója, a postojnai barlang sem:
Majd jött a Monarchia egykori fontos kikötője, a déliesen monarchikus hangulatú Trieszt.
Második napon elérte a csoport fő célját, a Doberdó-fennsíkot, a vérfürdős isonzói csaták színhelyét, ahol főként magyar ezredek tartották a frontot éveken át, hogy majd később, 1918-ban győzelmesen visszanyomják az olaszokat, majd kapituláljanak, forradalom, a hadsereg szétzavarása a "Kossuth téri" Károlyi által, majd Trianon. A csoportot hadtörténeti helyszíneken a Nagy Háború blog egyik szerkesztője, szerzője, Rózsafi János úr kalauzolta.
Lipicai pihenés után ismét irány a lövészárkokba.
Ezután a csoport az Isonzó felső folyása felé veszi útját. Oda, ahol a folyót már Soca-nak hívják a szlovénok. A Doberdó-fennsík sziklás pusztaságát felváltják a hatalmas, szeptemberben még bőven zöldellő hegyek.
Ha arra jár az ember, a Bledi-tavat nem hagyhatja ki. Szlovénia másik nagyon híres turisztikai célpontja.
Hazaútban még két szép városnál időzik el a csoport. Először Ljubljanában, a fővárosban.
Majd a Cilleiek ősi fészkében, Celjében, a Száva felső folyásánál.
Köszönjük Juditnak és férjének Mersének a szép képeket. Igaz, albumuk ennél sokkal gazdagabb, de talán sikerült így is felkelteni az érdeklődést az Isonzó-mente iránt, ahol eleinknek annyi vére folyt, ahol mi ma, szebbnél szebb látnivalókban gyönyörködhetve emlékezhetünk rájuk, gazdagíthatjuk történelmi ismereteinket, s így érthetjük mind kevésbé, azt, ami velünk a XX. század elején történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése