Erdély öröksége alapvetően szép és tanulságos, lelket vidító, frissítő. Aki nyitott szemmel, szívvel járt arra, nagyjából érti, mire gondolok.
Most csak pár szót szólnék a szomorúbb örökségről, mert ilyen is van. Nem, nem politizálás a cél, csak a téma nagyon aktuális és adja magát.
Hétvégén Romániában elnököt választottak. (A románok, teszem hozzá, mert a magyarok két jelöltjük közül választottak, nyilván mindkettő esélytelen volt, de arra jó lehetett volna, hogy a választók jelet adjanak pártjaiknak, miként, s merre menjenek, ami aztán hatással lehet arra is, ami a magyarországi turistát érdekli.)
Szóval választottak a románok. Aki az elmúlt hetekben "Romániában" járt, leginkább két jelöltet láthatott molinókon kifeszítve az utak felett: Victor Pontát és Klaus Iohannist.
Az első jellegzetes regáti román, a másik egy nagyszebeni szász, aki 15 éven át vezette a romániai német szervezetet, a Német Demokrata Fórumot. Tisztségénél fogva részt vett Dél-Erdély számtalan, a szászok által épített műemlékének felújításában. Tudni kell, ez igazi kultúrmisszió, hiszen szemben a magyarokkal, az erdélyi szászok szinte nyom nélkül eltűntek az elmúlt 90 évben. Pedig a szászok, szemben a magyarokkal, egyetértettek Erdély Romániához csatolásával, üdvözölték 1918-ban az új román hatalmat. Aztán míg 800 éven át gyarapodtak a magyar "elnyomás" alatt, addig a 90 éves román fennhatóság alatt ki lettek takarítva "Szászföldről". Maradtak viszont szépséges erődtemplomaik, váraik, városaik, falvaik. S így bőven akad feladat, hiszen majd egy német tartománnyi gondozandó épület van, jó részük használaton kívül.
Szóval az ember gondolná, egy dolgos, jó szász sokat segíthetne államfőként Erdély ügyeiben is, legyen az akár a nemzetiségi kultúra őrzése, műemlékek védelme.
De csak addig gondolja így az ember, amíg nem hallja, amint Iohannis úr sűrűn nevezi magát is jó románnak, s amíg nem botlik bele az ember olyan képbe, mely a kampány előtt készült, s melyen Iohannis úr még természetesen eredeti, német formában "J"-vel írta nevét.
Iohannis úr mégis érdekes színfoltot le Románia történelmének asztalára. Roppant érdekes módon az eredmények úgy alakultak, hogy a történelmi Erdélyben Hunyad megye kivételével mindenütt Iohannis győzött, illetve a két legmagyarabb megyében az RMDSZ-es magyar jelölt, míg Ó-Romániában, tehát Erdélyen kívül, meg mindenütt Ponta győzött. Mintha valóban két világ lenne ez a két terület a mai napig. Íme, a választási térkép:
És ehhez a képhez még adnék egy történetet. Ez is friss. Brassó megyei tisztán román vidéken egy kis hotelt üzemeltető román asszony jóindulatú kedvességgel mondja, milyen szép, hogy minket magyarokat érdekel Románia, eljövünk ide hozzájuk, holott mehetnénk nyugatra is. A hölgy nem provokált, egyszerűen fogalma sincs arról, mit is keresünk mi Erdélyben.
Generációk nőttek fel így, hogy ezt nem tudják. De valamilyen örökség mégis ott munkál bennük, hogy annyira másként látják, ki kéne államfőnek, mint a hegyeken túl.
Erdély bonyolult. Utazzon oda minél többször, megéri, s talán meg is érti.
Most csak pár szót szólnék a szomorúbb örökségről, mert ilyen is van. Nem, nem politizálás a cél, csak a téma nagyon aktuális és adja magát.
Hétvégén Romániában elnököt választottak. (A románok, teszem hozzá, mert a magyarok két jelöltjük közül választottak, nyilván mindkettő esélytelen volt, de arra jó lehetett volna, hogy a választók jelet adjanak pártjaiknak, miként, s merre menjenek, ami aztán hatással lehet arra is, ami a magyarországi turistát érdekli.)
Szóval választottak a románok. Aki az elmúlt hetekben "Romániában" járt, leginkább két jelöltet láthatott molinókon kifeszítve az utak felett: Victor Pontát és Klaus Iohannist.
Az első jellegzetes regáti román, a másik egy nagyszebeni szász, aki 15 éven át vezette a romániai német szervezetet, a Német Demokrata Fórumot. Tisztségénél fogva részt vett Dél-Erdély számtalan, a szászok által épített műemlékének felújításában. Tudni kell, ez igazi kultúrmisszió, hiszen szemben a magyarokkal, az erdélyi szászok szinte nyom nélkül eltűntek az elmúlt 90 évben. Pedig a szászok, szemben a magyarokkal, egyetértettek Erdély Romániához csatolásával, üdvözölték 1918-ban az új román hatalmat. Aztán míg 800 éven át gyarapodtak a magyar "elnyomás" alatt, addig a 90 éves román fennhatóság alatt ki lettek takarítva "Szászföldről". Maradtak viszont szépséges erődtemplomaik, váraik, városaik, falvaik. S így bőven akad feladat, hiszen majd egy német tartománnyi gondozandó épület van, jó részük használaton kívül.
Szóval az ember gondolná, egy dolgos, jó szász sokat segíthetne államfőként Erdély ügyeiben is, legyen az akár a nemzetiségi kultúra őrzése, műemlékek védelme.
De csak addig gondolja így az ember, amíg nem hallja, amint Iohannis úr sűrűn nevezi magát is jó románnak, s amíg nem botlik bele az ember olyan képbe, mely a kampány előtt készült, s melyen Iohannis úr még természetesen eredeti, német formában "J"-vel írta nevét.
Generációk nőttek fel így, hogy ezt nem tudják. De valamilyen örökség mégis ott munkál bennük, hogy annyira másként látják, ki kéne államfőnek, mint a hegyeken túl.
Erdély bonyolult. Utazzon oda minél többször, megéri, s talán meg is érti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése