2015. október 3., szombat

Erdélyország fővárosa

Melyik város Erdély fővárosa? Jó, bár talán nem korrekt kérdés volna egy kvízműsorban. A válasz több okból is nehéz. Részben azért, mert a különböző korokat nézve beszélhetünk Erdélyről, mint egy ország tartományáról, akár közigazgatási értelemben, beszélhetünk róla, mint egy földrajzi, történelmi egységről, de beszélhetünk róla a fejedelemség korszakában mint önálló államról (melynek ténylegesen is van fővárosa), másrészt beszélhetünk közigazgatási, gazdasági, vagy kulturális értelemben vett fővárosról, azaz fővárosokról.
És újabb kérdés lehetne az is, mely területek tartoznak Erdélyhez, hiszen ez is koronként változott, ma kiterjesztően, s tán nem is helyesen, a Magyarországtól elcsatolt hatalmas területet értjük alatta, Erdéllyel, a Partiummal, a Bánsággal egyetemben.
Nézzük megy az Erdély szép című oldalról kölcsönvett térképet, mely ábrázolja az 1500-as évekbeli "határt" és a mai határt is:


Próbálván leegyszerűsíteni a választ, azt mondjuk, méretei, gazdasága, kultúrája miatt Kolozsvárt szokták Erdély fővárosának nevezni. Egyet is értünk, Kolozsvár a nagybetűs központ.
A történelmi főváros azonban, különösen igazgatási értelemben, Gyulafehérvár. Akkor is, ha az önálló államiság időszakában a fejedelmek hol itt, hol ott tartották udvarukat, akkor is, ha a Habsburg korszakban a tartomány kormányzója sokszor Nagyszebenben székelt.
Gyulafehérvár az 1000-1100 évvel ezelőtti berendezkedéskor a magyar fejedelmet, majd királyt képviselő gyula székhelye volt. A gyula már a honfoglalás előtt is magas méltóság volt a magyar államszervezetben, később rábízták a hegyes-erdős tartomány, Erdély vezetését. A gyula tisztség alakult később át vajdává, a tisztség viselője az elnevezéstől függetlenül mindig az ország erős embere volt.
Az ország Mohács utáni szétszakadásától kezdve kialakuló Erdélyi Fejedelemség fejedelmi városa Gyulafehérvár, itt választották meg az utolsó erdélyi fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet is. S később a legtöbbet innen kormányozta Erdélyt az osztrák császár (magyar király) nagy hatalmú gubernátora is.

Gyulafehérvár magyar neve a történelmi előzmények alapján könnyen érthetővé válik, hiszen a fehér és a vár meg már korábban megvolt, a Gyulát meg hozta a gyula. A rómaiak Apulumnak, a szlávok Belgrádnak nevezték, később a németek Weißenburgnak (majd Károly császár iránti tiszteletből Karlsburgnak hívták), a románok meg lefordították a magyar nevet, s így lett Alba Iulia.

Gyulafehérvár sajnos nem sokszor kerül a hazai turista erdélyi útjának programjába. Kicsit távolabb van mind a Kolozsvár-Marosvásárhely „főcsapástól”, mind a Déva-Nagyszeben főúttól. Pedig érdemes felkeresni.

A ma látható Gyulafehérvár, illetve annak belső része, mely tulajdonképpen maga a vár, több korszakot is felidéz. (A váron kívüli várossal talán egyszer majd A szocialista Románia építészete címet viselő bejegyzésben foglalkozunk, már ha lesz ilyen.)
A vár azért is roppant látványos és felkeresendő, mert egészen épen megmaradt. Első pillantásra a Habsburg-korszak várépítése a meghatározó az 1700-as évek elejéről. A Rákóczi szabadságharc után az osztrákok igyekeztek erős székhelyet kialakítani, a régi várat korszerűsítették, a sokszögű, új-olasz (más néven füles-) bástyás kialakítást ágyúdombokkal, bástya-teraszokkal erősítették, úgy, ahogy a korabeli tüzérség fejlettsége megkívánta. Azaz egyre kevésbé a falak magassága, inkább a vastagsága, tagoltsága volt a fontos. Ekkoriban ugyanis már a tüzérség nem igazán engedte a rohamozókat közel a falakhoz, viszont az ellenséges tüzérségnek nem volt mit lőnie a téglából épült, földdel töltött bástyákon.
Nézzük meg, szintén kölcsönvett képpel madártávlatból:
A különböző védőövek, falak közötti szorosokból szépen tanulmányozható a korszerű várépítészet. Képek a nyugati és keleti oldalról.

Ha keletről közelítjük meg a várat, utunk a Károly kapukon át vezet. Ezek az 1711-40 között uralkodó VI. Károly német-római császár, III. Károly néven magyar király dicsőségét hirdetik.
Az alsó kapu, majd a kapuk közötti díszes oszlopok, majd a felső kapu:

A felső kapu előtt más is van. Ismét jöhetne egy kvízkérdés, vajon mi, a Romániában gyakrabban utazóknak mondjuk a következő válaszlehetőségeket adnánk: 1. Avram Iancu szobra, 2. Horea, Closca és Crisan emlékműve, 3. Romulus és Remus a farkassal, 4. Vitéz Mihály (pardon: Mihail Viteazu).
Nos a helyes választ jelen esetben a 2-es válaszra tippelő adná. Itt végezték ki ugyanis a román történelem hőseivé avanzsált haramiákat. (Érdekes: a magyar történelem oktatásban mindig csak Horea és Closca nevét emlegették, vajon Crisan miért maradt ki?) Ők lázadó parasztvezérek voltak, útjuk nyomán nem kevés vér folyt, de tökéletesen beilleszthetőek voltak a munkásmozgalom történetébe, ahol az osztályharc Spartacustól rajtuk keresztül a kommunistákig ívelt. A beillesztés jól sikerült, emlékművük ma is a császár kapuja előtt magasodik. Lássuk hát erősen megkopott emlékművet:
És akkor menjünk be a várba!
A kapunál barokkos egyenruhában "katona" beszélget a turistákkal. (A város érezhetően nagyon hangsúlyozza múltját, nagyon igyekszik erre turisztikai látványosságot, kulturális gazdagságot építeni. Ha meg felbukkan egy történelmi akadály, netán egy tény, mely nem való a nemzeti puzzléba, akkor azt nagy rutinnal lépik át.)
Beljebb menve a kormányzósági katonaváros épületei sorakoznak. Még ma is van itt egy (elhagyott?) bázisa a román hadseregnek, kapuja, vakolata, ablakai a szocialista Románia utcaképét idézve ordítanak az ellenséges kémek felé. Egyébként a várnegyed a tisztaság, a rend képét sugározza.


A várnegyedet úton-útfélen szobrok díszítik. Jó szobrok. Témájuk általában egy őrt álló, vagy éppen társadalmi életet élő katona, vagy papok, szerzetesek. Mi mást is ábrázolhatnának egy katona városban, egy egyházi központban?



A várnegyed közepe tele jeles épületekkel. Itt van mindjárt az egyik előző képen a háttérben látható Babilon-palota, mely nevét hatalmas méretei miatt kapta. 1851-ben épült eklektikus stílusban, 1888 óta múzeum, ma a román nemzeti egyesülés múzeuma.
Átellenben a fejedelmek háza. Megdobban az ember szíve, ebben az épületben élt, intézkedett, dolgozott megannyi fejedelmünk akkor, amikor ők képviselték az önálló magyar államiságot.  Székely Mózes, Bethlen Gábor, Rákóczi György, Báthori András és még sorolhatnánk.

A téren áll Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem szobra is (a kvízben itt ez lenne a jó válasz), aki 1599-ben éppen Mindenszentek napján vonult be véres erdélyi hadjárata során Gyulafehérvárra. Majd 11 hónapig Erdély ura volt, aztán kissé később diplomáciai hintapolitikája következményeként Bécs megölette. Hatalmas vágyaiból, terveiből hatalmas román múlt született.
Még mindig nem menve a számunkra legfontosabb helyre vessünk egy pillantást a Monarchia korszakának tiszti kaszinójára. Fontos helyszín, Románia legnagyobb nemzeti ünnepe is ehhez kötődik. Itt mondták ki az akkor éppen összegyűlők 1918. december 1.én Erdély Romániával történő egyesülését. A gyűlés reprezentatív volta kérdés, s az is, a határozatok ránk nézve kevéske pozitív részét miért nem tartják be azóta sem? Lássuk hát a helyet, második "mohácsunk" helyszínét! Előtte a román "nagyok" szobrai:
A tiszti kaszinó mögött van a Babilon-palota, mögötte az 1922-ben épült ortodox székesegyház. A román nemzeti mitológia központjában járunk. A székesegyház emlékeztet arra, hogy Vitéz Mihály az 1600-as évek elején ortodox templomot építtetett a városban (vélhetően udvarának, mert más ortodox akkor itt nem volt), emlékeztet a parasztfelkelőkre, s emlékeztet arra is, hogy itt koronázták meg Nagy-Románia királyát, Ferdinándot (akit a német Hohenzollern családból hívtak trónra). A székesegyház a várnegyed méreteihez képest monumentális.

Az ortodox székesegyház mellett áll a római katolikus székesegyház. Nem 1922-ben épült.
Közeledve hozzá még jobban dobog a szívünk.
Gyulafehérvár a 10, Szent István által alapított püspökség egyike. 1009-ben jött létre. Ekkoriban épült az első templom, majd a második Szent László idejében. A tatárjáráskor ez is részben elpusztult, majd a újjáépítettek, majd a nem sokkal korábban behívott szászok égették fel, majd újra felépül. Gótikus bővítéseit Hunyadi János végezteti el. S később, az évszázadok során mindig alakul egy kicsit.
S ma is ott áll, a mára etnikailag is román város közepén, magyar szigetként, az erdélyi katolicizmus és kultúra 1006 éves központja. A majdnem magyarországnyi méretű egyházmegye székhelye 1991 óta főegyházmegye, azaz érsekség.
A Szent Mihály székesegyház:



A székesegyház lélekemelő főhajója:


Számtalan világi, egyházi vezetőnk nyugszik a székesegyházban. Sok esetben nem is tudjuk, hogy hol. Sok esetben nem is katolikusok, hanem protestánsok. A következő képeken emléktáblák (a ragyogó elme Fráter György bíboros, diplomata, Bethlen Gábor és Bocskai István fejedelmek) és Hunyadi János kormányzó, a törökverő, a nándorfehérvári hős sírja. (Vannak rajta román nemzeti szalagok is, őt beillesztették a román történelembe, természetesen románként.) Közelebb lépve felfedezhetjük a magyarországi bencés diákok koszorúját is.
A templom alatti kriptában nyugszik Erdély egyik legnagyobb püspöke, Márton Áron, aki az 1938-80 közötti rendkívül nehéz korszakban vezette az egyházmegyét, volt népének áldozatos pásztora.


A templomot sok román turista is felkeresi. Hunyadi ide, vagy oda, a vendégkönyvbe tett bejegyzések azt mutatják, tán ma is csak álom a jó együttműködés, a mai kihívásokban a szövetkezés. Pedig volna közös ügyünk bőven. Bizony, a hamisítás, a hazugság, a rombolás is "épít", ha nem is jót, nem is szépet, nem is hasznosat.
A bejegyzések magyarul:
 Szép, csak kár. Azért mégis csak Romániában vagyunk. Román föld, román kő, román vér, román lélek. Nálunk Romániában utcákat neveznek el a magyar háborús bűnösökről. Kár.

Nagyon szép. Szégyen a helyi hatóságokra nézve. Nem Magyarországon, hanem Romániában vagyunk
.


A templom mellett az érseki palota. Az érsekség és a hozzá tartozók alkotják ma tulajdonképpen Gyulafehérvár magyarságát.

A székesegyház után elérjük a vár nyugati kapuját.
Érdemes azonban kitérőt tenni a várnegyed északi részébe. Hangulatos utcák, nagyobb középületek, paloták, kisebb polgári házak. Az arra járó nem is sejti, egész háztömb is van magyar, illetve katolikus tulajdonban. A román város közepén működnek a magyar egyházi intézmények: teológia, kollégium, vendégszállások, segélyszervezet, konyha, étkező, papi lakások, levéltár, irodák stb. Innen kormányozzák több százezer hívő lelki gondozását, oktatását, segítését, szóval az erdélyi magyar lét egy jó részét.
Igaz, az Apor család (sarja Boldog Apor Vilmos győri mártír püspök is) palotája a román egyesülés nevét viselő egyetem központja, mellette a Batthyáneum épülete magasodik.
Az Apor-palota:
És a  Batthyáneum:
De mi is ez a Batthyáneum? Ez a gróf Batthyány Ignác püspök által alapított könyvtár és gyűjtemény. Az épület egykor a trinitárius (rabkiváltó rend, történetük roppant érdekes, érdemes utánanézni) szerzetesek kolostora volt, feloszlatásuk után vette meg az épületet a neves püspök gyűjteményének. Nézzünk meg egy kölcsönvett belső képet, bejutni ugyanis nem könnyű, csak a bukaresti engedéllyel rendelkezők léphetnek be az erdélyi tudományosság eme szentélyébe.
A Batthyáneum annak ellenére rengeteg könyvet, kódexet, levéltári anyagot, ősnyomtatványt őriz, hogy korábban sok anyagot eladtak, elszállítottak. Az anyag kb. 65%-a magyar, 10%-a német, 25%-a latin nyelvű. Az ott dolgozó románok  - tisztelet az üdítő és tudós, jóindulatú kivételnek - épp ezen nyelveket nem beszélik. De ők őrzik, "kezelik" (?).
(Batthyány Ignác háttérben lévő szobrára való adakozást az egyik művelt, román könyvtárőr kezdeményezte, mondván, a városban már van sok szobor, csak azt nem örökítették meg, aki tett is valamit. Diákjai, és a Batthyány család leszármazottai adakoztak.)
Az erdélyi egyházmegye visszaigényelte e fontos intézményt, első fokon visszakapta, másodfokon nem, most a messzi Strassbourgban az ügy...Régen már.

 Végezetül pár adat Gyulafehérvár etnikai összetételét illetően:
1910-ben 11 616 lakosából 5226 magyar (44,98%), 5170 román (44,50%), 792 német (6,81%) és 287 cigány (2,47%) volt.  2002-ben 66 406 lakosából 62 722 román (94,45%), 1836 magyar (2,76%; lényegében a római katolikus érsekség személyzete és hozzátartozóik), 1475 cigány (2,22%) és 217 német (0,32%) volt. Beszédes adatok, bennük a XX. század.

Gyulafehérvár szép! Őszinte köszönet érte a városnak, mai román vezetőinek is. Európai színvonalon hozták helyre az elmúlt években a várnegyedet, bőven méltó arra, hogy felkeresse az érzelmileg kevésbé kötődő turista is.
Gyulafehérvár a miénk is. Akkor is, ha ezt sok román turista nem tudja. A fontos az, hogy mi tudjuk! Egyházi központunk, jövőnk egyik építő szentélye, múltunk fontos emlékhelye, nagyjaink sírja.
Ha kérdeznek róla egy kvízben, mondjunk csak annyit: fontos város, annyira, amennyire Székesfehérvár, vagy Esztergom, vagy Visegrád.

(Javaslat gyulafehérvári utazáshoz: Dél-Erdély csodái.)