Székelykeve. Magyar falu. Lakói székelyek, vagy ahogyan ők mondják, székelik, de igazából talán csángók.
Székelykeve délvidéki útjaink fontos állomása. A múltkoriban valaki felháborodtan közölte, egy HON TOURS-nál igazán tudhatnák, milyen országban vannak a székelyek. Hát igen, a település neve alapján nem gondolná az ember, hogy az Szerbiában, a Duna mellett, Belgrádtól keletre fekszik.
De Székelykeve történetével majd máskor foglalkozunk. Most arra a nagyszerű elképzelésre hívnám fel a figyelmet, mely szerint egy alföldi, dunamenti, semmiféle jelentősebb látnivalóval nem büszkélkedő, ám annál kedvesebb falu miképpen lesz turisztikailag jelentős település. Úgy, hogy ügyesen, vendégszerető módon, jó programokkal odacsalogatja az emberek. Elsősorban azokat, akikkel szót ért. A nagy család, a nemzet többi tagját. S egyre inkább más „családok” tagjait is, mivel a jót szeretik az emberek. Ilyen „jó” a Magyar Konyha Napja.
No hát, mi is ez a rendezvény?
Ez az az alkalom, amikor magyar – elsősorban – férfiak virtusból főznek. Olyan jó magyarosat, fűszerest, paprikást. Üstben, vagy bográcsban. Értelemszerűen valamilyen húst. Disznót, marhát, vadat, birkát.
Ez az az alkalom, amikor a belgrádi szerbség kijön fővárosából, hogy hódoljon a magyar konyhaművészet ezen szegmense előtt.
Az egész olyan, mint egy gasztro-lovagi torna. Hozzátartozik a szellemes-tréfás fennhéjázás, a büszkeség, a koccintások, ölelések, majd a hosszú előkészületi éj után a derekas munka. A küzdelem a viadalt nézők, - kis képzavarral – kóstolók kegyeiért.
Már az étkek nevei is versenyre kelnek: főtt üszőfej, velős-marha, paksi tokány, dunai vadas, káposztás csülökpörkölt, kecske- és báránypörkölt, vagy a szép nevű szerelmi pörkölt, s még sorolhatnánk. A szakácsok és asszisztenciájuk már kora reggel felgyűrik az ingujjukat. Az elöljáró elmondja megnyitó beszédét, a vadászok sortűzzel köszöntik a jeles napot. Székelykeve község bájos lánykái ilyenkor körbehordják a község ajándéka szíverősítőt a csapatok kijelölt bázisaira. Majd hozzák a frissensült székeli virágkenyeret, mely majd köretként, vagy annak kiegészítésére szolgál.
Megjelennek a község testvér-települései, a kunszentmiklósiak még alföldi öltözetet is öltenek.
Pulzál az egyre gyarapodó tömeg, szól a zene, száll a füst, terjednek az illatok.
Délután egyre több szerb szó üti meg fülünket. Megérkeznek a belgrádi kerékpáros klub tagjai, egyre több az autó, majd buszok innen-onnan. Gyűlik a nép a magyar konyha ragyogó falatjaira. A vadítóan vörös, sokszor már bordóba hajló paprikásoknál szinte verseny alakul ki az étkekért. Sőt, már a főzés közben – a látványosabb bográcsoknál – az időben érkezők előjegyzik a maguk adagjait.
2010-ben már mi is főztünk. Csülköt, helyi húsból, nagy sikerrel. Én magam alig tudtam megkóstolni – bosszankodtam is emiatt. Idén ismét készülünk. Még nem dőlt el mit főzünk, de szeretnénk ismét az élvonalban lenni.
Az utat idén is színesítjük az útba eső látnivalókkal, Péterváraddal, Nándorfehérvárral, Szendrővel, Haram várával, a Duna legszélesebb pontján történő kompátkeléssel és egy merőben új programmal: végigvonatozunk Európa egyik legszebb fekvésű vasútvonalán a Krassó-Szörényi-érchegységben Oravicabányától Stájerlakanináig.
Hívjuk utasainkat, barátainkat, jöjjenek velünk erre a nem mindennapi utazásra. Október 7-én reggel indulunk, 8-án főzünk, élvezzük a Magyar Konyha Napját, 9-én csodálatos útvonalon jövünk haza. Jöjjön és főzzön is, ha kedve tartja!
Az út programját a Ízek és látnivalók ínyenceknek cím alatt találja.
Az útvonalat nyomon követheti a Magyar Konyha Napja című térképen. (A kinagyított térképen a látnivalók jelzőire kattintva további információt, képeket talál.)
Magyar Konyha Napja nagyobb térképen való megjelenítése
(Kedvcsinálónak ajánlunk egy kis filmet is:
