2013. október 13., vasárnap

Erdély és Jézus Szíve

Székelyföld. Megannyi szépség. Nem, nem csupán Gyilkos-tó, Csíksomlyó és sorolhatnám, mi minden van itt. Hanem rengeteg szép hegy, műemlék, s mellettük szaporodnak a korunk alkotta látnivalók is. Ma pl. két helyen is láttam új falu-központot a világháborús hősök neveivel.
Most egészen érdekes, gyengén a magyar médiumok világát is megjárt látnivalót ismertetnék. A Jézus Szíve Kilátót, a világ egyik legnagyobb Jézus szobrát. Megálmodója Hajdó István egykori gyergyói főesperes, kiről már volt szó halála kapcsán blogunkban. Fő támogatói a székelyszentléleki Gordon Prod Kft. tulajdonosai. (Ha a kedves olvasó szeretne igazi vajat, vagy jó sajtot enni-venni, ne hagyja ki őket: Balavásárról Székelyudvarhely felé menve Székelyszentlélek után az első nagy balra kanyarban tessék jobbra fordulni, rögtön eléri a gyárat, s annak mintaboltját.)
Na de maradjunk a kilátónál. A székelyszentlélek feletti Jézus Szíve szobor a világ egyik legnagyobbja. Afféle székely leleménnyel csendben felépítették, s mostantól ott van. Megkerülhetetlenül, tilthatatlanul. Mert van ugye Bukarest, s vannak a székelyek. Az utóbbiak ha tehetik, nem törődnek az előbbivel. Miért is tennék? 1000 éve megvannak magukat kormányozva.
Régóta szeretném megnézni "A kilátót", most végre jutott rá idő, s alkalom. A faluban azt mondják (különösen Marika, a helyi faluturizmus szervezője), álljak meg, hol az út elromlik (na addig sem túl jó), s menjek Krisztus bal keze alá alá, s ott fel egy ösvényen. Nos a makadám-út romlik, a kezdeti 30-as tempóról visszaállok 20-asra, az ösvényt nem lelem, érdeklődők a szép számú környéken járótól, ki gombászni van, ki "kilátni" igyekszik, s mind mondják, menjek végig autóval. Így történik hogy a szépséges őszi mezőről a még szebben színes erdőbe jutok, majd fel a gerincre, s végül közvetlenül Krisztus árnyékában állok meg.



A szobor valóban monumentális. Készítette az ötletgazda Hajdó István főesperes és Magyari Árpád Péter János vállalkozók elképzelése alapján Zawaczky Walter szobrászművész. (Még nem végeztünk mi magyarok, Makovecz Imre utolsó terveként papírra vetett kápolna felépítése még hátravan. Tessék adakozni, támogatni.)

Járjuk körül a szobrot! Megkapó, lenyűgöző:


A szobor körül székely családok, kirándulók, méricskélik a Gordon-hegyről nyíló látkép falvait, hegyeit, melyiknek mi is lehet a neve. Innen kérem az ember ellát a Hargitáig, sőt, a Déli-Kárpátokig.
Induljunk fel a kilátóba! Az alsóbb szintek csigalépcsőn érhetőek el, feljebb létrákon mászhat a kíváncsi ember.

Krisztus feje belülről. Jó, talán így nem szép, de érdekes. Nem, ez nem egy rajz, ez a hegesztett szobor.
S fent, a szobor feje búbján bújhatunk ki, s nézhetjük az alattunk elterülő Erdélyt. (Na jó, idáig jól voltam, itt a derékig érő fémnél elfog egy kicsit a tériszony. A helyi székelyek nyugtatnak, az volna baj, ha nem így lenne.) Minden esetre tisztelettel nézem a hegesztési varratokat, a csavarkötéseket, ezeket valakik itt a magasban kimászva összeszerelték.
Tanácstalan vagyok. Megkerestem a gyalogösvényt is, 45 fokban meredek. Busszal képtelenség a kilátóig jönni. Hogyan fogjuk jobbára idősebb utasainknak ezt megmutatni? A Jézus Szíve szobrot és kilátót, mely állítom, a Székelyföld egyik legszebb, legjobb, legmeghatóbb látnivalója lett. A hegyről lefelé lovasokba botlok. Eszembe jutnak az "Egri csillagokból" Bornemissza Gergő és a kis Vica (aki nekem mindig Venczel Vera lesz). Igen, ilyenek lehettek ott a lovon, a regény által megrajzolt valóságban:
Ezen utamon kísért engem Hajdó István emlékezete, aki ma is úgy él bennem, mint a fiatalos gyergyói főesperes, afféle úr egy kúriában, bársony köntösében. Örülök, hogy ismerhettem.
A szobortól ugyanis Székelylengyelfalvára megyek. Orbán Balázs szülőfalujába. S mit találok? Hajdó István szobrát, sírját, no meg a szüreti bálra készülő falubéli ifjakat. (A székely szeret mulatni, a legtöbb helyen akkor is csinálnak szüreti mulatságot, ha a szőlő meg sem terem. :) )

Amúgy bámulatos kis falu ez. A "központban" kis körforgalmas tér épült, közepén a két világháború lengyelfalvi áldozataira emlékező emlékművel, síró, térdeplő, szép női alakkal. Ezeknek az emlékműveknek ugye mindig négy oldala van, általában két oldalukra véstek neveket. Ugye nem telik meg így a másik két oldal is?
A terecske túlsó oldalán Orbán Balázs szobra:
Mondom, Hajdó főesperes úr emléke végig velem van ezen az úton. Arrébb a Gyilkos-tónál keresem fel a kápolnát, melyet szintén ő építtetett. A keleti "határra" szükségesnek érezte a nyugati kereszténység utolsó őrtornyát felhúzni. Én csak mentem, amikor megláttam a táblát, itt lesz a Szt. Kristóf kápolna. Eszembe jutott, én is adakoztam 5-10.000 Ft-ot a célra a '90-es évek végén, rémlik, jártam is itt azóta, de valahogy nem áll össze bennem a kép. Nosza, megállok, felsétálok, s éppen Szentmise kezdődött.


S miért mondom megint, hogy Hajdó? Egyrészt tudom, hogy ő dolgozott ezért is, másrészt ennek nyoma is van az utazók védőszentjének tiszteletére emelt kápolnában.

Jöjjön velünk, töltse be lelkét a Székelyföld szépségeivel, itt érzi igazán, mi az hogy haza. Akkor is itt érzi ezt, ha közben 100 kilométereket utazik nagyrészt "idegenné" vált világban. Ha nem hiszi, járjon utána!